A FreeBSD telepítése előtt érdemes összeszedni, pontosan mi minden is található a számítógépünkben. A FreeBSD telepítőrutinjai mutatni fogják a különböző komponensek (merevlemezek, hálózati kártyák, CD-meghajtók és a többi) modelljét és gyártóját. A FreeBSD ezenkívü megpróbálja kideríteni a megjelenő eszközök pontos konfigurációját is, beleértve a használt IRQ és IO portok kiosztását. A PC-s hardverek különféle szeszélyei miatt azonban ez az iménti folyamat nem minden esetben megbízható, ezért előfordulhat, hogy helyesbíteni kell a FreeBSD által megállapított értékeket.
Ha már van a gépünkön egy másik operációs rendszer, például Windows(R) vagy Linux(R), akkor mindenképpen hasznos lehet az általa felkínált eszközökkel lekérdezni a hardvereink beállításait. Ha nem lennénk biztosak benne, hogy az adott bővítőkártyákat pontosan milyen beállításokkal is használjuk, nézzük meg ezeket magán a kártyán. A népszerű IRQ értékek általában a 3, 5 és 7, valamint az IO portok számát általában tizenhatos számrendszerben szerepeltetik, például 0x330.
Javasoljuk, hogy nyomtassuk ki vagy írjuk le ezeket a paramétereket a FreeBSD telepítése előtt. Ehhez rendezzük ezeket egy táblázatban, valahogy így:
| Eszköz neve | IRQ | IO portok | Megjegyzés |
|---|---|---|---|
| Első merevlemez | - | - | Mérete 40 GB, gyártmánya Seagate, elsődleges IDE master |
| CD-ROM meghajtó | - | - | Elsődleges IDE slave |
| Második merevlemez | - | - | Mérete 20 GB, gyártmánya IBM, másodlagos IDE master |
| Első IDE vezérlő | 14 | 0x1f0 | |
| Hálózati kártya | - | - | Intel(R) 10/100 |
| Modem | - | - | 3Com(R) 56K-s faxmodem, COM1 |
| ... |
Ahogy elkészítettük a számítógépünk alkatrészeit tartalmazó listát, vessük ezeket össze a telepítendő FreeBSD kiadás által megkövetelt eszközökkel.
Amennyiben a FreeBSD telepítéséhez használt számítógép számunkra értékes adatokat tárol, igyekezzünk lementeni ezeket, és a FreeBSD tényleges telepítése előtt győződjünk is meg róla, hogy a mentés sikeres volt. A FreeBSD telepítőrutinjai természetesen megerősítést fognak kérni bármilyen adat lemezre írása előtt, azonban ha egyszer már elindítottuk a folyamatot, már semmit sem tudunk visszafordítani.
Ha a FreeBSD telepítéséhez az egész merevlemezünket fel akarjuk használni, akkor még nincs miért izgatnunk magunkat - nyugodtan átléphetjük ezt a szakaszt.
Amikor viszont a FreeBSD-t más operációs rendszerek mellé szeretnénk telepíteni, ismernünk kell, miként is helyezkednek el az adatok a lemezeken, és hogy ez miként is érint bennünket.
A PC-k által használt lemezek
különálló darabokra
tagolhatóak. Ezeket a darabokat
partícióknak
nevezzük. Mivel azonban a FreeBSD maga is tárol
partíciókat, ezért ez az elnevezés
pillanatok alatt megtévesztővé
válhat, ezért ezeket a lemezdarabokat a FreeBSD
lemezslice-oknak vagy egyszerűen csak slice-oknak
hívja. Például a PC-s
lemezpartíciókkal dolgozó,
fdisk nevű FreeBSD-s segédprogram
partíciók helyett is slice-okra hivatkozik. A
PC lemezenként alapvetően csak négy
partíciót enged meg. Ezeket a
partíciókat nevezik elsődleges
partícióknak. Ettől a
korlátozástól egy új típus,
a kiterjesztett partíció
létrehozásával szabadultak meg, amivel
így négynél több
partíció is készíthető.
Lemezenként egyetlen ilyen kiterjesztett
partíció található, de ezen
belül speciális, ún. logikai
partíciók hozhatóak
létre.
Minden partíciónak van egy
partíció-azonosítója,
melyet a partíción található
adatok típusának
megállapítására használnak.
A FreeBSD partícióinak azonosítója a
165.
Általánosságban véve minden
operációs rendszer így azonosítja
a partíciókat. Például a DOS
és annak leszármazottai, mint
például a Windows(R), minden elsődleges
és logikai partícióhoz egy
C:-től induló
meghajtó-betűjelet
társít.
A FreeBSD-t egy elsődleges partícióra kell telepíteni. A FreeBSD az összes adatát, beleértve minden általunk létrehozott állományt is, ezen az egyetlen partíción fogja elhelyezni. Ha viszont több lemezünk van, többen is, vagy akár mindegyiken létrehozhatunk FreeBSD-s partíciókat. A FreeBSD telepítésekor azonban legalább egy ilyen partíciónak használhatónak kell lennie. Ez lehet előre megtisztított üres partíciói is, vagy akár egy olyan partíció, amelyen már nem használt adatok vannak.
Ha már mindegyik partíciónk betelt,
akkor a többi operációs rendszer
által felkínált eszközök
(például MS-DOS(R)-ban vagy Windows(R)-ban az
fdisk) valamelyikével
először fel kell közülük
szabadítanunk egyet a FreeBSD
számára.
Amennyiben akadna egy használható partíció, akkor használjuk azt. Ekkor azonban előfordulhat, hogy ehhez először a meglévők közül össze kell majd zsugorítanunk valamelyiket.
A FreeBSD legkisebb telepíthető változata nagyjából 100 MB lemezterületet igényel. Azonban ez egy nagyon kicsi változat és szinte semmi helyet nem hagy a saját állományainknak. Sokkal valósághűbb, ha grafikus felület nélkül nagyjából 250 MB-ot mondunk, és legalább 350 MB-ot a grafikus felület használata esetén. Ha ezeken felül további szoftvereket is telepíteni kívánunk, még több helyre lesz szükségünk.
Amikor a FreeBSD számára akarunk helyet csinálni, vagy partíciókat akarunk átméretezni, használjuk például a PartitionMagic(R) nevű kereskedelmi szoftvert, vagy esetleg egy olyan szabad szoftvert, mint például a GParted. Ismereteink szerint a PartitionMagic(R) és a GParted is használható az NTFS partíciókkal. A GParted számos live linuxos disztribúción megtalálható, ilyen többek közt a SystemRescueCD.
Gondok lehetnek azonban a Microsoft(R) Vista által használt partíciókkal. Ezért nem árt, ha az átméretezésekor a kezünk ügyében van a Vista telepítő CD-je. Természetesen, mint minden lemezkarbantási művelet esetén, ilyenkor is határozottan ajánlott biztonsági mentéseket készíteni.
Az említett eszközök helytelen használata megsemmisítheti a lemezeinken tárolt adatokat, ezért a használatuk előtt gondoskodjunk friss, működőképes biztonsági mentésekről.
Tegyük fel, hogy a
számítógépünkben egyetlen
4 GB méretű lemez van, amelyen
megtalálható a Windows(R) valamelyik
verziója, és ezt a lemezt korábban
két, egyaránt 2 GB méretű
meghajtóra osztottuk, a
C:-re és
D:-re. 1 GB adatunk van a
C: meghajtón és
fél GB a D:-n.
Mindez tehát azt jelenti, hogy a
lemezünkön két partíció
található, betűjelenként egy. Ha
átmásoljuk a D:
meghajtón levő adatainkat a
C: meghajtóra, akkor ezzel
felszabadíthatjuk a FreeBSD számára a
második partíciót.
Tegyük fel, hogy a
számítógépünkben egyetlen
4 GB méretű lemez van, amelyet teljes
egészében a Windows(R) valamelyik
példánya foglal el. A Windows(R)
telepítése során ezért minden
bizonnyal egyetlen nagy partíciót hoztunk
létre, amely a C:
betűjelet kapta és a mérete 4 GB.
Jelen pillanatban másfél GB helyet
használunk a lemezen, és szeretnénk a
FreeBSD számára 2 GB helyet
felszabadítani.
A FreeBSD telepítéséhez a következők valamelyikét kell tennünk:
Mentsük le a Windows(R)-os adatainkat, telepítsük újra a Windows(R)-t úgy, hogy egy 2 GB méretű partíciót választunk neki a telepítése során.
A partíció összezsugorítására használjuk az előbb említett alkalmazásokat, például a PartitionMagic(R)-et.
Amennyiben a FreeBSD telepítésének részeként hálózatra is szándékozunk csatlakozni (például egy FTP vagy NFS szerverről akarunk telepíteni), ismernünk kell a hálózatra vonatkozó beállításainkat is. A telepítő rá fog kérdezni ezekre az információkra, amelyek megadása után a FreeBSD a telepítés befejezéséhez csatlakozni tud majd a hálózatra.
Ha egy Ethernet-hálózathoz, vagy magához az internethez csatlakozunk egy DSL- vagy kábelmodemen keresztül, akkor az alábbi adatokra lesz szükségünk:
IP-cím
Az alapértelmezett átjáró IP-címe
A gépünk neve
DNS (névfeloldó) szerverek IP-címei
Hálózati maszk
Ha nem ismerjük ezeket, érdeklődjünk a rendszergazdától vagy a szolgáltatónktól. Elképzelhető az is, hogy mindezen információkat DHCP segítségével, automatikusan kapjuk meg. Ezt is mindenképpen jegyezzük fel.
Ha az internet-szolgáltatónkhoz hagyományos modemen keresztül csatlakozunk, akkor is tudjuk telepíteni a FreeBSD-t interneten keresztül, azonban ez nagyon sokáig tarthat.
Ehhez tudnunk kell:
Az internet-szolgáltatónk behívószámát
A soros (COM) port számát, amelyen keresztül a modem kapcsolódik a gépünkhöz
Az internet-szolgáltatónktól kapott felhasználói nevet és jelszót
Habár a FreeBSD Projekt igyekszik a FreeBSD minden egyes kiadását a lehető legmegbízhatóbban felkészíteni, hibák óhatatlanul is maradnak bennük. Nagyon ritka esetekben ezek a hibák magára a telepítés folyamatára is kihathatnak. Amint ezeket a problémákat sikerül felderíteni és javítani, rögvest megjelennek a FreeBSD honlapján található hibajegyzékben (angolul). A telepítés előtt ezért mindig ajánlott átolvasni ezt a dokumentumot, így megbizonyosodunk róla, hogy semmilyen utólag felmerült probléma nem akadályozza munkánkat.
Az összes kiadáshoz tartozó információ, beleértve az egyes kiadások hibajegyzékeit is, a FreeBSD honlapjáról a kiadásokra vonatkozó információkat tartalmazó részen érhető el (angolul).
A FreeBSD telepítése az alábbi helyek bármelyikén megtalálható állományok felhasználásával történik:
CD vagy DVD
Ugyanazon a számítógépen levő MS-DOS(R) partíció
Pendrive (USB-flash-tároló)
SCSI- vagy QIC-szalag
Floppylemezek
FTP oldalról, tűzfalon keresztül vagy szükség szerint HTTP proxy használatával
NFS szerverről
Párhuzamos vagy soros vonali kapcsolaton keresztül
Ha megvásároltuk a FreeBSD telepítő CD-jét vagy DVD-jét, akkor már mindennel rendelkezünk a telepítéshez. Lépjünk bátran tovább a következő szakaszra (2.3.7. szakasz - Készítsünk egy rendszerindító lemezt)!
Ha eddig még nem szereztük volna be a FreeBSD telepítéséhez szükséges állományokat, ugorjunk a 2.13. szakasz - Saját telepítőeszköz elkészítésehoz, ahol megtudhatjuk, hogyan készítsük elő a FreeBSD telepítését az imént felsorolt helyzetekben. A szakasz elolvasása után pedig jöjjünk vissza ide, majd folytassuk az olvasást a 2.3.7. szakasz - Készítsünk egy rendszerindító lemeztban.
A FreeBSD telepítése úgy kezdődik, hogy a számítógépünkkel a FreeBSD telepítőjét indítjuk el - ez viszont nem egy olyan program, amit más operációs rendszerben el tudunk indítani. A számítógépünk általában a merevlemezünkre telepített operációs rendszert indítja el, azonban beállítható úgy is, hogy az indulásához egy ún. "rendszerindító" (bootolható) floppy lemezt használjon. Napjaink számítógépei azonban a CD-meghajtóban levő CD-kről vagy USB lemezről is el tudnak indulni.
Ha CD-n vagy DVD-n megvan a FreeBSD telepítője (akár megvettük, akár éppen magunk készítettük) és a számítógépünk tud CD-ről vagy DVD-ről rendszert indítani (a BIOS-ban van egy "Boot Order" vagy hozzá hasonló nevű beállítás), akkor kihagyhatjuk ezt a szakaszt. A FreeBSD CD- és DVD image-ek kiírásával egy rendszerindításra alkalmas lemezt kapunk, amiről minden további előkészület nélkül telepíthetünk.
Rendszerindításra alkalmas pendrive-ot az alábbi lépések mentén tudunk készíteni:
Az image állomány letöltése
A pendrive-okhoz készült image
állományok a ISO-IMAGES/
könyvtárból tölthetőek le,
ftp://ftp.FreeBSD.org/pub/FreeBSD/releases/architektúra/ISO-IMAGES/verzió/FreeBSD-8.1-RELEASE-architektúra-memstick.img
néven. Az
architektúra és
verzió helyére a
telepítendő architektúrát
és verziószámot
helyettesítsük be. Ennek megfelelően
tehát például a
FreeBSD/i386 8.1-RELEASE változata
a ftp://ftp.FreeBSD.org/pub/FreeBSD/releases/i386/ISO-IMAGES/8.1/FreeBSD-8.1-RELEASE-i386-memstick.img
címről érhető el.
A pendrive image .img
kiterjesztéssel rendelkezik. A ISO-IMAGES/
könyvtár általában több
különféle állományt
tartalmaz, ezek közül kell választanunk a
FreeBSD telepítendő változatának,
és sok esetben a telepítéshez
rendelkezésre álló hardver
típusának megfelelően.
A következő lépés megkezdése előtt készítsünk biztonsági mentést a pendrive tartalmáról, mivel minden rajta levő adat törlődni fog.
A pendrive előkészítése
Az itt található példában
a rendszerindításhoz és így a
művelet végrehajtásához a
/dev/da0 nevű eszközt
fogjuk használni. Ezt ne felejtsük el
helyettesíteni a rendszerünkön erre a
célra használt eszköz nevével,
máskülönben kárt tehetünk az
adatainkban.
A kern.geom.debugflags
változó értékének
megfelelő beállításával
engedélyezzük a céleszközön a
Master Boot Record írását.
# sysctl kern.geom.debugflags=16Az image pendrive-ra írása
Az .img kiterjesztésű
állományt nem
egyszerűen a pendrive-ra kell másolni, ez a
lemez teljes tartalmát magában foglalja.
Ennek megfelelően nem
egyszerűen állományokat kell
másolnunk az egyik lemezről a másikra.
Helyette a dd(1) parancs
segítségével írjuk az image
állomány tartalmát
közvetlenül a lemezre.
#dd if=FreeBSD-8.1-RELEASE-i386-memstick.img of=/dev/da0 bs=64k
Rendszerindításra alkalmas floppy lemezt az alábbi lépések mentén tudunk készíteni:
A rendszerindító lemezek image-einek beszerzése
A FreeBSD 8.0 kiadásától kezdődően megszűnik a floppy lemezek támogatása. Helyette telepítsünk pendrive-ról, amelyről fentebb olvashatunk, vagy egyszerűen használjunk CD-t vagy DVD-t.
A rendszerindító lemezek a
telepítőeszköz
floppies/
könyvtárában találhatóak,
illetve letölthetőek az
ftp://ftp.FreeBSD.org/pub/FreeBSD/releases/architektúra/változat-RELEASE/floppies/
helyről. Az
architektúra
és változat
helyére természtesen írjuk be a
telepíteni kívánt
architektúrát és verziót.
Így például a
FreeBSD/i386 8.1-RELEASE
rendszerindító lemezei az ftp://ftp.FreeBSD.org/pub/FreeBSD/releases/i386/8.1-RELEASE/floppies/
címről érhetőek el.
A floppyk image-ei .flp
kiterjesztésűek. A
floppies/ könyvtár
számos különféle image-et tartalmaz,
ezek közül leginkább a
telepítendő FreeBSD változat, valamint
emellett olykor konkrétan a hardver határozza
meg a használandót. Az esetek
túlnyomó részében négy
floppyra lesz szükségünk:
boot.flp,
kern1.flp,
kern2.flp és
kern3.flp. A lemezek image-eit
illető legfrissebb információkat
ugyanazon a könyvtáron belül szereplő
README.TXT állományban
olvashatjuk (angolul).
Az FTP-hez használt programunkat az image-ek letöltése során ne felejtsük el bináris (binary) átviteli módban használni. Egyes böngészők hajlamosak ugyanis szöveges (text vagy ASCII) átviteli módot használni, ami viszont csak abból vehető észre, hogy nem tudjuk a lemezekről elindítani a rendszert.
A floppyk előkészítése
Mindegyik letöltendő image-hez elő kell készíteni egy-egy hajlékonylemezt. Nagyon fontos, hogy ezek a lemezek teljesen hibátlanok legyenek. Erről a legkönnyebben úgy győződhetünk meg, ha a lemezeket magunk formázzuk, és nem bízunk a különféle előreformázott (preformatted) floppykban. A Windows(R)-ban található formázó segédprogram sem árul el nekünk semmit a lemezeken található hibás részekről, egyszerűen csak "rossznak" (bad) jelöli meg és figyelmen kívül hagyja ezeket. Határozottan ajánljuk, hogy amennyiben a telepítésnek ezt a módját választjuk, mindig használjunk teljesen új floppykat.
Ha megpróbáljuk telepíteni a FreeBSD-t, és a telepítőprogram összeomlik, lefagy vagy bármilyen furcsaságot művel, elsőként mindenképpen a floppykra gyanakodhatunk. Ilyenkor írjuk ki az image-eket új lemezekre és próbálkozzunk újra a telepítéssel.
Az image állományok írása a floppykra
Az .flp kiterjesztésű
állományok nem a lemezre
másolható hagyományos
állományok, hanem a lemezek teljes
tartalmának képei, ezért ezeket
egyszerűen nem másolhatjuk
egyik lemezről a másikra. Az image-ek
közvetlen lemezreírásához ehelyett
kifejezetten erre a célra alkalmas
eszközöket kell használnunk.
Azok számára, akik a floppykat
MS-DOS(R)/Windows(R) rendszerű
számítógépeken
kívánják elkészíteni,
mellékeltünk egy fdimage
nevű segédprogramot.
Ha a CD-meghajtónk betűjele
például E: és a
telepítő CD-n található image-eket
szeretnénk kiírni vele, akkor ezt a parancsot
kell kiadnunk:
E:\>tools\fdimage floppies\boot.flp A:
Ezután ismételten adjuk ki az
iménti parancsot minden egyes használni
kívánt .flp
állományra, azonban előtte mindig
tegyünk be egy újabb floppyt, és a
ráírt image-ek neveivel folyamatosan
címkézzük fel a lemezeket. A megadott
parancsot természetesen mindig írjuk át
a konkrét .flp
állományok tényleges
elérési útvonalainak megfelelően.
Ha nincs CD-nk, akkor az fdimage
programot az FreeBSD FTP oldalán található
tools
könyvtárból is
letölthetjük.
Amikor a lemezeket egy UNIX(R) rendszeren készítenénk el (például egy másik FreeBSD rendszeren), akkor a dd(1) parancs is használható az image állományok közvetlen lemezreírásához. FreeBSD alatt így néz ki a paraméterezése:
#dd if=boot.flp of=/dev/fd0
FreeBSD-n a /dev/fd0 az első
hajlékonylemezes meghajtóra hivatkozik
(tehát az A:
betűjelű meghajtóra). Ennek
megfelelően a /dev/fd1 jelenti a
B: meghajtót és
így tovább. Más UNIX(R)
változatok esetleg más neveket
használhatnak a hajlékonylemezes
meghajtók megnevezésére, ezért
erről érdemes ilyenkor
tájékozódni az adott rendszerhez
tartozó dokumentációban.
Most már készen állunk a FreeBSD telepítésére!
Ha kérdése van a FreeBSD-vel kapcsolatban, a
következő címre írhat (angolul):
<questions@FreeBSD.org>.
Ha ezzel a dokumentummal kapcsolatban van kérdése, kérjük erre a címre írjon:
<gabor@FreeBSD.org>.