Öt fontosabb részre bonthatjuk a levelezést. Ezek: a felhasználói program (mail user agent), a levélküldő démon (mail transfer agent), a névfeloldás, a helyi vagy távoli postaláda és természetesen maga a levelező szerver (mail host).
Ide soroljuk a különböző parancssoros
programokat, mint például a
mutt,
pine, elm
és mail, valamint a
különféle grafikus alkalmazásokat, mint
például a balsa
és az xfmail, csak hogy
felsoroljuk néhány újabb, egy
webböngészőhöz hasonlóan
"kifinomult" eszközt is. Ezek a programok
egyszerűen átküldik az elektronikus levelekkel
kapcsolatos tranzakciókat a helyi "levelező
szervernek" vagy meghívják
valamelyik levélküldő
démont, esetleg közvetlenül a
TCP protokollon keresztül
kézbesítenek.
A FreeBSD alapból a sendmail nevű programot ajánlja fel erre a célra, de támogat más levelező szervereket is, ezek közül meg is említünk néhányat ízelítőként:
exim
postfix
qmail
Ez a démon általában két
feladatot lát el - a beérkező levelek
fogadásáért és a kimenő levelek
elküldéséért felelős.
Nem tartozik azonban a feladatai
közé, hogy a POP vagy
IMAP protokollokhoz hasonlóan
olvashatóvá tegye a leveleinket, illetve
csatlakozni engedjen a helyi mbox vagy
Maildir formátumú postaládáinkhoz.
Ezekhez a műveletekhez egy külön démon
szükségeltetik.
A sendmail régebbi változatai tartalmaznak olyan komoly biztonsági hibákat, amelyek kihasználásával az illetéktelen behatolók helyi és/vagy távoli hozzáférést tudnak szerezni a gépünkön. Az ilyen jellegű problémák elkerülése érdekében igyekezzünk mindig a legfrissebb verzióját használni. Vagy a FreeBSD Portgyűjteményéből telepítsünk fel egy másik levélküldő démont.
A névfeloldás (Domain Name System, DNS)
és a hozzá tartozó named
démon nagy szerepet játszik az elektronikus
levelek továbbításában. A
démon a leveleket úgy küldi át az
egyik gépről a másikra, hogy a
névfeloldáson keresztül megkeresi azt a
távoli gépet, amelynek a leveleket
címezték. Ez a folyamat szintén
végbemegy, amikor egy távoli gépről
levelet küldenek a mi szerverünkre.
A DNS valósítja meg a hálózati nevek és az IP-címek összerendelését valamint ez tárolja el a levélküldésre vonatkozó információkat is, amelyeket MX rekordoknak hívnak. Az MX (Mail eXchanger, "levélváltó") rekord adja meg azt a gépet vagy azokat a gépeket, amelyek az adott névtartományban fogadják a leveleket. Ha a hálózati nevünkhöz vagy tartományunkhoz nem tartozik MX rekord, akkor a levél közvetlenül a gépünkre vándorol feltéve, hogy rendelkezik olyan A rekorddal, amely összerendeli a gépünk nevét az IP-címével.
A host(1) parancs használatával az alábbi példához hasonlóan tetszőleges tartomány MX rekordját meg tudjuk nézni:
%host -t mx FreeBSD.orgFreeBSD.org mail is handled (pri=10) by mx1.FreeBSD.org
A tartományunkhoz tartozó leveleket
fogadását a levelező szerver végzi.
Összegyűjti a tartományunkba küldött
összes levelet és ezeket a
beállításainktól függően
vagy mbox (a levelek
tárolásának alapértelmezett
módja) vagy pedig Maildir formátumban
eltárolja. Ahogy eltárolt egy levelet, úgy
helyben egyből el is tudjuk olvasni például a
mail(1) vagy a mutt
használatával, illetve távolról a
POP vagy IMAP és a
hasonló protokollokkal tudjuk elérni és
begyűjteni. Ezért tehát ha csak a helyi
gépen kívánjuk olvasni a leveleinket, akkor
ahhoz egyáltalán nem kell POP
vagy IMAP szervert
telepítenünk.
A távoli postaládák eléréséhez tudnunk kell csatlakozni egy POP vagy IMAP szerverhez. Ezeken a protokollokon keresztül tudják a felhasználók minden különösebb nehézség nélkül elérni távolról a helyi postaládáikat. Noha a POP és az IMAP segítségével egyaránt el tudjuk így érni a postaládákat, az IMAP használatának mégis több előnye van, íme néhány közülük:
Az IMAP a levelek leszedése mellett tárolni is képes a távoli szerveren.
Az IMAP támogat párhuzamos lekéréseket.
Az IMAP hihetetlenül hasznos tud lenni lassabb összeköttetések esetében, mivel lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy csak az üzenetek vázát töltsék le és ne az egészet. Továbbá a szerver és a kliens közti adatmozgás csökkentése érdekében képes bizonyos feladatokat a szerveren elvégezni, például keresni.
Egy POP vagy IMAP szerver telepítéséhez az alábbi lépések megtétele szükséges:
Válasszuk ki az igényeinket legjobban kielégítő IMAP vagy POP szervert. A következő POP és IMAP szerverek eléggé elterjedtek és egyben remek példák:
qpopper
teapop
imap-uw
courier-imap
A Portgyűjteményből telepítsük fel a kiválasztott POP vagy IMAP démont.
Ha szükséges, akkor a
POP vagy IMAP
szerver betöltéséhez írjuk
át az /etc/inetd.conf
állományt.
Meg kell említenünk, hogy mind a POP és az IMAP az összes információt, tehát belértve a felhasználók neveit és jelszavait titkosítatlan formában továbbítja. Ez azt jelenti, hogy ha ezeket a protokollokat biztonságos módon szeretnénk elérni, akkor az ssh(1) használatával hozzunk létre hozzá egy tunnelt és azon keresztül használjuk. Erről részletesebben a 14.11.8. szakasz - Tunnelezés SSH-valban olvashatunk.
A helyi postaládákat a szerveren levő levelező kliensek közvetlen használatával érhetjük el. Ilyen alkalmazások például a mutt vagy a mail(1).
Ha kérdése van a FreeBSD-vel kapcsolatban, a
következő címre írhat (angolul):
<questions@FreeBSD.org>.
Ha ezzel a dokumentummal kapcsolatban van kérdése, kérjük erre a címre írjon:
<gabor@FreeBSD.org>.