28. Fejezet - Elektronikus levelezés

28.1. Áttekintés

Az "elektronikus levelezés", más néven e-mail, a kommunikáció egyik legjobban elterjedt formája. Ebben a fejezetben bemutatjuk, hogyan futtassunk FreeBSD-n levelezõ szervert, illetve hogyan küldjünk és fogadjunk e-maileket a FreeBSD használatával. Ez azonban semmiképpen sem tekinthetõ egy teljes referenciának és tulajdonképpen számos fontos tényezõrõl szót sem ejtünk. A témára úgy kaphatunk egy sokkal átfogóbb rálátást, ha a Irodalomjegyzékben felsorolt remek könyveket is elolvassuk.

A fejezet elolvasása során megismerjük:

  • milyen szoftverkomponensek játszanak szerepet az elektronikus levelek küldésében és fogadásában;

  • FreeBSD-ben hol találhatóak a sendmail konfigurációs állományai;

  • mi a különbség a helyi és távoli postaládák között;

  • hogyan akadályozzuk meg, hogy a levelezõ szerverünk a kéretlen levélszemetet továbbítson;

  • rendszerünkön hogyan telepítsünk és állítsunk be más levelezõ szervereket a sendmail helyett;

  • hogyan oldjuk meg a levelezõ szerverekkel kapcsolatban felmerülõ általános problémákat;

  • hogyan használjuk az SMTP protokollt az UUCP protokollal;

  • hogyan kell rendszerüket csak levélküldésre beállítani;

  • hogyan levelezzünk betárcsázós kapcsolattal;

  • hogyan növeljük rendszerünk védelmét az SMTP hitelesítésének engedélyezésével;

  • hogyan telepítsünk és használjunk a levelek küldésére és fogadására például a mutthoz hasonló levelezõ klienseket;

  • hogyan töltsük le leveleinket egy távoli POP vagy IMAP szerverrõl;

  • hogyan alkalmazzunk automatikusan adott szabályokat vagy szûrõket az érkezõ levelekre.

A fejezet elolvasása elõtt ajánlott:

28.2. Az elektronikus levelezés használata

28.2.1. A felhasználói program

Ide soroljuk a különbözõ parancssoros programokat, mint például a mutt, pine, elm és mail, valamint a különféle grafikus alkalmazásokat, mint például a balsa és az xfmail, csak hogy felsoroljuk néhány újabb, egy webböngészõhöz hasonlóan "kifinomult" eszközt is. Ezek a programok egyszerûen átküldik az elektronikus levelekkel kapcsolatos tranzakciókat a helyi "levelezõ szervernek" vagy meghívják valamelyik levélküldõ démont, esetleg közvetlenül a TCP protokollon keresztül kézbesítenek.

28.2.2. A levélküldõ démon

A FreeBSD alapból a sendmail nevû programot ajánlja fel erre a célra, de támogat más levelezõ szervereket is, ezek közül meg is említünk néhányat ízelítõként:

  • exim

  • postfix

  • qmail

Ez a démon általában két feladatot lát el - a beérkezõ levelek fogadásáért és a kimenõ levelek elküldéséért felelõs. Nem tartozik azonban a feladatai közé, hogy a POP vagy IMAP protokollokhoz hasonlóan olvashatóvá tegye a leveleinket, illetve csatlakozni engedjen a helyi mbox vagy Maildir formátumú postaládáinkhoz. Ezekhez a mûveletekhez egy külön démon szükségeltetik.

A sendmail régebbi változatai tartalmaznak olyan komoly biztonsági hibákat, amelyek kihasználásával az illetéktelen behatolók helyi és/vagy távoli hozzáférést tudnak szerezni a gépünkön. Az ilyen jellegû problémák elkerülése érdekében igyekezzünk mindig a legfrissebb verzióját használni. Vagy a FreeBSD Portgyûjteményébõl telepítsünk fel egy másik levélküldõ démont.

28.2.3. Az elektronikus levelek és a névfeloldás

A névfeloldás (Domain Name System, DNS) és a hozzá tartozó named démon nagy szerepet játszik az elektronikus levelek továbbításában. A démon a leveleket úgy küldi át az egyik géprõl a másikra, hogy a névfeloldáson keresztül megkeresi azt a távoli gépet, amelynek a leveleket címezték. Ez a folyamat szintén végbemegy, amikor egy távoli géprõl levelet küldenek a mi szerverünkre.

A DNS valósítja meg a hálózati nevek és az IP-címek összerendelését valamint ez tárolja el a levélküldésre vonatkozó információkat is, amelyeket MX rekordoknak hívnak. Az MX (Mail eXchanger, "levélváltó") rekord adja meg azt a gépet vagy azokat a gépeket, amelyek az adott névtartományban fogadják a leveleket. Ha a hálózati nevünkhöz vagy tartományunkhoz nem tartozik MX rekord, akkor a levél közvetlenül a gépünkre vándorol feltéve, hogy rendelkezik olyan A rekorddal, amely összerendeli a gépünk nevét az IP-címével.

A host(1) parancs használatával az alábbi példához hasonlóan tetszõleges tartomány MX rekordját meg tudjuk nézni:

% host -t mx
FreeBSD.org FreeBSD.org mail is handled (pri=10) by
mx1.FreeBSD.org

28.2.4. Az elektronikus levelek fogadása

A tartományunkhoz tartozó leveleket fogadását a levelezõ szerver végzi. Összegyûjti a tartományunkba küldött összes levelet és ezeket a beállításainktól függõen vagy mbox (a levelek tárolásának alapértelmezett módja) vagy pedig Maildir formátumban eltárolja. Ahogy eltárolt egy levelet, úgy helyben egybõl el is tudjuk olvasni például a mail(1) vagy a mutt használatával, illetve távolról a POP vagy IMAP és a hasonló protokollokkal tudjuk elérni és begyûjteni. Ezért tehát ha csak a helyi gépen kívánjuk olvasni a leveleinket, akkor ahhoz egyáltalán nem kell POP vagy IMAP szervert telepítenünk.

28.2.4.1. Távoli postaládák elérése a POP és IMAP használatával

A távoli postaládák eléréséhez tudnunk kell csatlakozni egy POP vagy IMAP szerverhez. Ezeken a protokollokon keresztül tudják a felhasználók minden különösebb nehézség nélkül elérni távolról a helyi postaládáikat. Noha a POP és az IMAP segítségével egyaránt el tudjuk így érni a postaládákat, az IMAP használatának mégis több elõnye van, íme néhány közülük:

  • Az IMAP a levelek leszedése mellett tárolni is képes a távoli szerveren.

  • Az IMAP támogat párhuzamos lekéréseket.

  • Az IMAP hihetetlenül hasznos tud lenni lassabb összeköttetések esetében, mivel lehetõvé teszi a felhasználók számára, hogy csak az üzenetek vázát töltsék le és ne az egészet. Továbbá a szerver és a kliens közti adatmozgás csökkentése érdekében képes bizonyos feladatokat a szerveren elvégezni, például keresni.

Egy POP vagy IMAP szerver telepítéséhez az alábbi lépések megtétele szükséges:

  1. Válasszuk ki az igényeinket legjobban kielégítõ IMAP vagy POP szervert. A következõ POP és IMAP szerverek eléggé elterjedtek és egyben remek példák:

    • qpopper

    • teapop

    • imap-uw

    • courier-imap

  2. A Portgyûjteménybõl telepítsük fel a kiválasztott POP vagy IMAP démont.

  3. Ha szükséges, akkor a POP vagy IMAP szerver betöltéséhez írjuk át az /etc/inetd.conf állományt.

Meg kell említenünk, hogy mind a POP és az IMAP az összes információt, tehát belértve a felhasználók neveit és jelszavait titkosítatlan formában továbbítja. Ez azt jelenti, hogy ha ezeket a protokollokat biztonságos módon szeretnénk elérni, akkor az ssh(1) használatával hozzunk létre hozzá egy tunnelt és azon keresztül használjuk. Errõl részletesebben a Tunnelezés SSH-valban olvashatunk.

28.2.4.2. A helyi postaládák elérése

A helyi postaládákat a szerveren levõ levelezõ kliensek közvetlen használatával érhetjük el. Ilyen alkalmazások például a mutt vagy a mail(1).

28.2.5. A levelezõ szerver

A levelezõ szerver az a szerver, amely a gépünk vagy akár az egész hálózatunk irányába érkezõ levelek fogadásáért és elküldéséért felelõs.

28.3. A sendmail beállítása

A sendmail(8) a FreeBSD alapértelmezett levéltovábbító ügynöke (Mail Transfer Agent, MTA). A sendmail feladata fogadni a levelezõ kliensektõl (Mail User Agent, MUA) érkezõ leveleket és kézbesíteni azokat a konfigurációs állományában megadott megfelelõ levelezõnek. A sendmail hálózati kapcsolatokat is fogad, képes a helyi postaládákba vagy akár más programoknak is leveleket továbbítani.

A sendmail a következõ állományban tárolja beállításait:

ÁllománySzerep

/etc/mail/access

A sendmail által engedélyezett hozzáféréseket tároló adatbázis

/etc/mail/aliases

A postaládák álnevei

/etc/mail/local-host-names

Azon nevek felsorolása, amelyek számára a sendmail leveleket fogad

/etc/mail/mailer.conf

A levelezõ programok beállításai

/etc/mail/mailertable

A levelezõ programok kézbesítési táblázata

/etc/mail/sendmail.cf

A sendmail központi beállításait tároló állomány

/etc/mail/virtusertable

Virtuális felhasználók és tartományok táblázatai

28.3.1. /etc/mail/access

Az engedélyezett hozzáféréseket tároló adatbázis tartalmazza milyen hálózati neveken vagy IP-címeken lehet elérni a helyi levelezõ szervert és azok milyen típusú hozzáférést kapnak. A gépek az OK (rendben), REJECT (visszautasít), RELAY (továbbítás) beállításokat alkalmazhatjuk, vagy egyszerûen meghívhatjuk hozzájuk a sendmail hibakezelõ rutinját egy adott kézbesítési hibával. Ha egy gépet az OK beállítással veszük fel a listára, ami egyébként alapértelmezés, akkor ez a gép levelet tud küldeni egészen addig, amíg a végsõ cél a helyi gép marad. A REJECT beállítással felsorolt gépek számára semmiféle levelezés nem engedélyezett. Ha pedig egy gép mellett a RELAY beállítás jelenik meg, akkor a szerveren keresztül tetszõleges címre küldhet.

Példa 1. A sendmail elérését szabályozó adatbázis beállítása
cyberspammer.com                550 Nem szeretjuk a spammereket
FREE.STEALTH.MAILER@            550 Nem szeretjuk a spammereket
another.source.of.spam          REJECT
okay.cyberspammer.com           OK
128.32                          RELAY

Ebben a példában öt bejegyzést láthatunk. A táblázat bal felének valamelyik sorára illeszkedõ küldõkre a táblázatban a sor jobb felén megjelenõ cselekvés érvényesül. Az elsõ két sorban a sendmail hibakezelõ rutinjának adunk át hibakódokat. A hozzá tartozó üzenet akkor fog megjelenni a távoli gépen, amikor a tõle érkezõ levél illeszkedik a bal oldali szabályra. Az ezeket követõ bejegyzésben visszalökünk minden olyan levelet, amely az internetrõl egy adott számítógéptõl érkezik, például az another.source.of.spam címrõl. A következõ bejegyzésben az okay.cyberspammer.com címrõl elfogadjuk a kapcsolódást, ami viszont sokkal pontosabb megjelölés a fentebb szereplõ cyberspammer.com sornál. A pontosabban kifejtett nevek felülbírálják a kevésbé pontosan megnevezetteket. Végül az utolsó bejegyzésben engedélyezzük a levelek továbbküldését minden olyan gép számára, amelynek címe a 128.32 elõtaggal kezdõdik. Ezek tehát képesek ezen a levelezõ szerveren keresztül bárhova leveleket küldeni.

Az állomány módosítása után az adatbázis frissítéséhez mindig le kell futtatnunk egy make parancsot az /etc/mail/ könyvtárban.

28.3.2. /etc/mail/aliases

Az álneveket tartalmazó adatbázis virtuális postaládákat sorol fel, amelyek más felhasználókra, állományokra, programokra vagy további álnevekre vonatkozhatnak. Íme néhány példa az /etc/mail/aliases állományban szereplõ bejegyzésekre:

Példa 2. Virtuális postaládák
root: localuser
ftp-bugs: joe,eric,paul
bit.bucket:  /dev/null
procmail: "|/usr/local/bin/procmail"

A formai szabályok egyszerûek: a kettõspont bal oldalára kell írni azt a postaládát, amely a jobb oldalán levõ célokra bomlik. A példa elsõ sorában egyszerûen megfeleltetjük a root postaládáját a localuser postaládájának, majd ezt a nevet keressük az álnevek adatbázisában. Ha nem találunk már rá illeszkedést, akkor az üzenetet a localuser nevû helyi felhasználónak továbbítjuk. A következõ sorban címek listáját láthatjuk. Ennek megfelelõen a ftp-bugs postaláda címére küldött levelek három további helyi postaládára mennek tovább: ezek név szerint a joe, eric és paul felhasználók postaládái. Itt a távoli postaládák felhasználó@példa.hu alakban adhatóak meg. A következõ sor az állományok használatát példázza, ahol konkrétan a /dev/null állományba irányítjuk át az adott címre érkezõ leveleket. Az utolsó sorban pedig a programok használatára láthatunk példát, ahol ebben az esetben a levél egy UNIX®-os csövön keresztül a /usr/local/bin/procmail szabványos bemenetére kerül.

Ha megváltoztatjuk ezt az állományt, akkor utána az adatbázis frissítéséhez ne felejtsük el meghívni a make parancsot az /etc/mail/ könyvtárban.

28.3.3. /etc/mail/local-host-names

Ebben az állományban adhatjuk meg, hogy a sendmail(8) milyen hálózati neveket fogadjon el helyi hálózati névként. Ide kell raknunk azokat a tartományokat vagy címeket, amelyektõl a sendmail leveleket fogad el. Például, ha a levelezõ szerver az minta.com tartományból és a level.minta.com címrõl fogad el leveleket, akkor a local-host-names valahogy így fog kinézni:

minta.com
level.minta.com

Az állomány módosításakor a sendmail(8) programot újra kell indítani a változások érvényesítéséhez.

28.3.4. /etc/mail/sendmail.cf

Ahogy a sendmail központi konfigurációs állománya, a sendmail.cf irányítja a sendmail átfogó viselkedését, beleértve mindent az e-mail címek átírásától kezdve a távoli szervereknek küldött elutasító üzenetek küldéséig. Mivel ennyire sokfajta szerepet tölt be egyszerre, ezért ez a konfigurációs állomány meglehetõsen összetett és a részletezése meghaladná ennek a leírásnak a határait. Szerencsére az átlagos levelezõ szerverek esetében ezt az állományt nagyon ritkán kell módosítani.

A sendmail központi konfigurációs állománya a sendmail lehetõségeit és viselkedését meghatározó m4(1) makrókból építhetõ fel. A pontosabb részleteket a /usr/src/contrib/sendmail/cf/README állományban találjuk meg.

Az állomány megváltoztatása után a módosítások érvényesítéséhez újra kell indítani a sendmail programot.

28.3.5. /etc/mail/virtusertable

A virtusertable állomány képezi le a virtuális tartományokhoz tartozó címeket valódi postaládák címeire. Ezek a postaládák lehetnek helyiek, távoliak, az /etc/mail/aliases állományban megadott álnevek vagy állományok.

Példa 3. Példa a virtuális tartományok leképezésére
root@minta.com                root
postmaster@minta.com          postmaster@noc.minta.net
@minta.com                    joe

A fenti példában megadtunk egy leképezést a minta.com tartományhoz. Ez az állomány úgy dolgozódik fel, hogy fentrõl lefelé illesztõdnek a címek, egészen az elsõ egyezésig. Az elsõ bejegyzés szerint a root@minta.com a helyi root felhasználó postaládájára képzõdik le. A következõ bejegyzés szerint a postmaster@minta.com a noc.minta.net címen található postmaster nevû felhasználó postaládájára képzõdik le. Végezetül, ha a minta.com címrõl eddig még semmi sem illeszkedett volna, akkor az utolsó leképezés veszi át, amely az minta.com tartományon belül az összes többi címre küldött levelet a helyi joe nevû felhasználó postaládájára képezi le.

28.4. A levéltovábbító ügynök megváltoztatása

Ahogy arról már korábban szó esett, a FreeBSD alapból tartalmazza a sendmail programot mint levéltovábbító ügynököt (MTA, Mail Transfer Agent). Ennélfogva alapértelmezés szerint ez a felelõs a kimenõ és beérkezõ levelek kezeléséért.

Számtalan okból eredõen egyes rendszergazdák azonban mégis szeretnék lecserélni a rendszerükhöz tartozó levéltovábbítót. Ennek oka lehet egyszerûen csak annyi, hogy ki akarunk próbálni egy másik programot vagy éppen egy olyan eszközre van szükségünk, amely kizárólag csak máshol található meg. Szerencsére a FreeBSD megkönnyíti ezt a váltást.

28.4.1. Az új levéltovábbító telepítése

A levéltovábbítók széles köre elérhetõ. A FreeBSD Portgyûjteményébõl elindulva sok ilyen programot találhatunk. Természetesen teljesen mindegy, hogy melyik levéltovábbítót választjuk egészen addig, amíg képesek vagyunk FreeBSD alatt rendesen futtatni.

Kezdjük tehát az új levéltovábbító telepítésével. Miután sikerült telepíteni, lehetõségünk van eldönteni, hogy valóban eleget tesz-e az igényeinknek, sõt az új szoftvert még az elõtt be tudjuk állítani, hogy átvenné a sendmail helyét. Vigyázzunk azonban, hogy az új szoftver telepítésekor ne írjon felül olyan rendszerszintû binárisokat, mint például a /usr/bin/sendmail. Másrészt az új levelezõ szoftvert szolgálatba helyezése elõtt mindenképpen fontos megfelelõen beállítanunk.

A kiválasztott levéltovábbító beállításával kapcsolatban olvassuk el a hozzá tartozó dokumentációt.

28.4.2. A sendmail letiltása

Amikor letiltjuk a sendmail kimenõ levél szolgáltatását, soha ne felejtsük el pótolni valamilyen más levelezõ rendszerrel. Ha nem így cselekszünk, akkor például a periodic(8) és a hozzá hasonló programok nem lesznek képesek a tõlük megszokott módon e-mailben elküldeni a futásuk eredményét. A rendszer bizonyos részei ráadásul egy mûködõ, sendmail-kompatibilis rendszert feltételeznek. Ha letiltása után az alkalmazások továbbra is a sendmail segítségével próbálnak levelet küldeni, akkor ez a levél a sendmail inaktív sorába kerülhet, ahonnan soha nem kerül kézbesítésre.

A sendmail teljes leállításához, beleértve a kimenõ levelekhez tartozó szolgáltatást is, a következõket kell megadni az /etc/rc.conf állományban:

sendmail_enable="NO"
sendmail_submit_enable="NO"
sendmail_outbound_enable="NO"
sendmail_msp_queue_enable="NO"

Ha csak a sendmail beérkezõ levelekre vonatkozó szolgáltatását akarjuk tiltani, akkor ahhoz az /etc/rc.conf állományban a következõt állítsuk be:

sendmail_enable="NO"

A sendmail indításával kapcsolatos további beállításokat az rc.sendmail(8) man oldalon találjuk.

28.4.3. Az új levéltovábbító elindítása a rendszerrel együtt

Az új levéltovábbítót úgy tudjuk elindítani a rendszerrel együtt, ha az /etc/rc.conf állományba felvesszük a következõ sort, például a postfix esetében:

# echo 'postfix_enable="YES"' >> /etc/rc.conf

Az új levéltovábbító így most már magától el fog indulni a rendszer indításakor.

28.4.4. A sendmail mint a rendszer alapértelmezett levelezõ eszközének lecserélése

A sendmail annyira elterjedt szabványos szoftver a UNIX® rendszereken, hogy egyes szoftverek egyszerûen feltételezik a jelenlétét. Emiatt sok levéltovábbítóhoz tartozik egy sendmail kompatibilis parancssoros felület is, amellyel igyekeznek megkönnyíteni a sendmail"gyors" lecserélését.

Ennek következtében tehát, ha egy másik levelezõ eszközt használunk, akkor valamilyen módon meg kell bizonyosodnunk róla, hogy a szabványos sendmail binárisok, mint például a /usr/bin/sendmail, valóban a kiválasztott levéltovábbítot fogják aktiválni. Szerencsére a FreeBSD pontosan emiatt tartalmaz egy mailwrapper(8) nevû rendszert.

Amikor a sendmail telepítése szerint mûködik, valami hasonlót fogunk találni az /etc/mail/mailer.conf állományban:

sendmail	/usr/libexec/sendmail/sendmail
send-mail	/usr/libexec/sendmail/sendmail
mailq		/usr/libexec/sendmail/sendmail
newaliases	/usr/libexec/sendmail/sendmail
hoststat	/usr/libexec/sendmail/sendmail
purgestat	/usr/libexec/sendmail/sendmail

Ez azt jelenti, hogy amikor az itt felsorolt általános parancsok közül lefuttatjuk valamelyiket (például magát a sendmail parancsot), akkor a rendszer magától meghívja a sendmail néven szereplõ wrapper programot, amely pedig a mailer.conf alapján kideríti, hogy az adott esetben a /usr/libexec/sendmail/sendmail hívására van szükség. Ez a rendszer megkönnyíti az alapértelmezett sendmail funkciók helyében lefuttatandó binárisok átállítását.

Így tehát, ha a /usr/local/supermailer/bin/sendmail-compat állományt akarjuk futtatni a megszokott sendmail helyében, akkor az /etc/mail/mailer.conf állományt a következõképpen kell módosítanunk:

sendmail	/usr/local/kedvenclevelezõ/bin/sendmail-compat
send-mail	/usr/local/kedvenclevelezõ/bin/sendmail-compat
mailq		/usr/local/kedvenclevelezõ/bin/mailq-compat
newaliases	/usr/local/kedvenclevelezõ/bin/newaliases-compat
hoststat	/usr/local/kedvenclevelezõ/bin/hoststat-compat
purgestat	/usr/local/kedvenclevelezõ/bin/purgestat-compat

28.4.5. A mûvelet befejezése

Ahogy a céljainknak megfelelõen mindent beállítottunk, akkor vagy egyszerûen leállítjuk a sendmail neve alatt futó programokat és helyettük elindítjuk az új szoftverhez tartozókat, vagy csak újraindítjuk a gépet. Az újraindítással mellesleg ellenõrizhetjük azt is, hogy jól állítottuk be a rendszerünket és az új levélküldõ tényleg elindul a rendszerünkkel együtt.

28.5. A hibák elhárítása

28.5.1. Miért kell teljes hálózati neveket megadni a gépemen?

Elõfordulhat, hogy a hivatkozni kívánt gép valójában egy másik tartományban szerepel. Például, ha az ize.mize.edu gépen vagyunk és a vagyis nevû gépet akarjunk innen elérni a mize.edu tartományban, akkor a teljes hálózati nevével, vagyis a vagyis.mize.edu néven kell rá hivatkoznunk, nem pedig egyszerûen csak vagyis néven.

Régebben egyébként ezt a BSD-típusú BIND névfeloldók megengedték. A FreeBSD jelenlegi változatai azonban már olyan BIND verziót tartalmaznak, amelyek alapértelmezés szerint már nem engedik a tartományunkon kívüli relatív nevek használatát. Tehát a vagyis vagy a vagyis.ize.mize.edu gép lesz, vagy a legfelsõ, gyökér tartományban keresi a rendszer.

Ez eltér a korábbi viselkedéstõl, ahol a keresés folytatódott a vagyis.mize.edu és vagyis.edu tartományokban is. Az RFC 1535 elolvasásából ki fog derülni, hogy miért nem vált be ez a gyakorlat és hogy miért tekinthetõ még akár biztonsági résnek is.

Ezt a problémát egyébként megoldhatjuk annyival, hogy az /etc/resolv.conf állományba a

search ize.mize.edu mize.edu

sor helyett a

domain ize.mize.edu

sort írjuk be. Arra viszont ügyeljünk, hogy a keresési rend ne lépje át a "helyi és nyilvános adminisztráció között meghúzódó határt", ahogy azt az RFC 1535 nevezi.

28.5.2. A sendmail szerint a levél a saját farkába harap

Ezt a sendmail gyakran ismértelt kérdései között a következõképpen válaszolták meg:

A következõ hibaüzenetet kapom:

553 MX list for taromány.net points back to felé.tartomány.net
554 felhasználó@tartomány.net... Local configuration error

Hogyan oldható meg ez a probléma?

Azt kértük, hogy a tartományba (például tartomány.net) küldött levél
az MXMX rekord rekord felhasználásával egy adott gépre legyen átirányítva
(ebben az esetben ez a felé.tartomány.net), de a továbbítást végzõ gép
nem ismeri fel magát a tartomány.net címen. Vegyük fel a tartomány.net
tartományt az /etc/mail/local-host-names állományba [melyet a 8.10 elõtti
verziókban /etc/sendmail.cw állománynak hívnak] (ha a
FEATURE(use_cw_file) beállítást használjuk) vagy tegyük hozzá a
Cw tartomány.net sort az /etc/mail/sendmail.cf
állományhoz.

A sendmail GYIK a http://www.sendmail.org/faq/ címen található meg (angolul) és mindenképpen javasolt elolvasni, ha "fel szeretnénk piszkálni" a levelezõ rendszerünk beállításait.

28.5.3. Hogyan tudok levelezõ szervert futtatni egy betárcsázós PPPPPP kapcsolat esetében?

Egy helyi hálózaton levõ FreeBSD-s gépet akarunk tehát az internethez kapcsolni. Ez a FreeBSD-s gép lesz a helyi hálózat leveleket továbbító átjárója. A PPP kapcsolat nem dedikált.

Legalább két módon meg tudjuk oldani. Az egyik módszer szerint az UUCP használatára lesz szükségünk.

A másik módszer szerint szereznünk kell egy éjjel-nappal üzemelõ internetes szervert, amely majd szolgáltatja a másodlagos MX rekordot a tartományunkhoz. Például, ha a cégünk tartománya a cég.hu és az internet-szolgáltatónk a szolgáltató.net névre beállította a tartományunkhoz a másodlagos MX rekordokat:

cég.hu.          MX        10      cég.hu.
                 MX        20      szolgáltató.net.

Végsõ címzettként csak egy gépet kell megadni (az /etc/mail/sendmail.cf állományba a cég.hu címhez tegyük hozzá a Cw cég.hu sort).

Amikor a leveleket küldeni akaró sendmail megpróbál kézbesíteni, elõször hozzánk (cég.hu) próbál csatlakozni a modemes összeköttetésen keresztül. Ez valószínûleg idõtúllépéssel befejezõdik, mivel nem vagyunk fenn minden pillanatban a neten. A sendmail ekkor automatikusan a másodlagos MX rekord által megadott címre küldi a levelet, tehát a szolgáltatónkhoz (szolgáltató.net). Ez a másodlagos MX cím próbálja majd idõlegesen elérni a gépünket és kézbesíteni a leveleket az elsõdleges MX rekord által megadott gépre (cég.hu).

A bejelentkezéskor ezért egy hasonló szkriptet kell lefuttatnunk:

#!/bin/sh
# Tegyük a /usr/local/bin/pppmyisp állományba:
( sleep 60 ; /usr/sbin/sendmail -q ) &
/usr/sbin/ppp -direct pppmyisp

Ha készítünk egy külön bejelentkezõ szkriptet a felhasználók számára, akkor a sendmail -qRcég.hu parancsot is használhatjuk a fenti szkript helyett. Ezzel a cég.hu sorában található összes levél azonnal feldolgozásra kerül.

A helyzetet így lehetne még jobban pontosítani:

Az alábbi üzenet a FreeBSD Internet service provider’s levelezési lista archívumából származik.

> we provide the secondary MX for a customer. The customer connects to
> our services several times a day automatically to get the mails to
> his primary MX (We do not call his site when a mail for his domains
> arrived). Our sendmail sends the mailqueue every 30 minutes. At the
> moment he has to stay 30 minutes online to be sure that all mail is
> gone to the primary MX.
>
> Is there a command that would initiate sendmail to send all the mails
> now? The user has not root-privileges on our machine of course.

In the privacy flags section of sendmail.cf, there is a
definition Opgoaway,restrictqrun

Remove restrictqrun to allow non-root users to start the queue processing.
You might also like to rearrange the MXs. We are the 1st MX for our
customers like this, and we have defined:

# If we are the best MX for a host, try directly instead of generating
# local config error.
OwTrue

That way a remote site will deliver straight to you, without trying
the customer connection.  You then send to your customer.  Only works for
hosts, so you need to get your customer to name their mail
machine customer.com as well as
hostname.customer.com in the DNS.  Just put an A record in
the DNS for customer.com.

Az idézet fordítása:

> Másodlagos MX rekordot biztosítunk az ügyfeleinknek.  Az ügyfelek ezután automatikusan
> csatlakoznak naponta akár többször is a szolgáltatásunkhoz és leszedik az elsõdleges MX
> rekordhoz tartozó leveleket.  (Nem szólunk neki, amikor a tartományához levél
> érkezik.) A sendmail programunk minden 30 percben elküldi a sorban felhalmozódott
> leveleket.  Tehát jelen pillanatban legalább 30 percig fenn kell lennie az ügyfélnek, hogy
> rendben megkapja az elsõdlegesre MX rekordra.
>
> Létezik valamilyen parancs a sendmail programhoz, amellyel azonnal lekérhetjük az összes
> levelünket?  A felhasználómnak természetesen nincsenek rendszergazdai jogosultságai az adott
> gépen.

A sendmail.cf privacy flags beállításai között van egy definíció, az
Opgoaway,restrictqrun.

Vegyük ki innen a restrictqrun beállítást, amivel a nem root felhasználók is megindíthatják a
sor feldolgozását.  Valószínûleg az MX-ek átrendezésére is szükség lesz.  Mi vagyunk az elsõ MX
az ilyen típusú ügyfelek számára, és ezt adtuk meg:

# Ha mi vagyunk a legjobb MX a levél számára, akkor ne generáljunk
# helyi beállítási hibát, hanem próbálkozzunk közvetlenül.
OwTrue

Ezzel már a távoli gép közvetlenül nekünk küld anélkül, hogy próbálkozna az ügyfél kapcsolatával.
Ezt majd továbbküldjünk az ügyfélnek.  Ez csak hálózati nevek esetében mûködik, tehát az ügyfelünknek
el kell neveznie a leveleket fogadó gépét customer.com-nak, valamint a fel kell venni a
hostname.customer.com címet is a DNS-be.  Ehhez egyszerûen csak elegendõ egy A rekordot
betenni a customer.com-hoz.

28.5.4. Miért kapok folyton Relaying Denied hibát, amikor más gépekrõl küldök levelet?

A FreeBSD alapértelmezett telepítése során a sendmail úgy állítódik be, hogy csak arról a géprõl küldhetünk vele levelet, ahol fut. Például, ha POP szerver is elérhetõ, akkor a felhasználók meg tudják nézni a leveleiket az iskolából, munkából vagy bármilyen más távoli helyrõl, de leveleket onnan továbbra sem tudnak küldeni. Általában pár pillanattal a próbálkozás után a MAILER-DAEMON küldeni fog egy 5.7 Relaying Denied (5.7 A továbbítás nem engedélyezett) üzenetet.

Több lehetõségünk is van ennek megkerülésére. Az a legegyszerûbb módszer, ha az internet-szolgáltatónk címét felvesszük az /etc/mail/relay-domains állományba. Például így:

# echo "az.internet.szolgáltató.net" > /etc/mail/relay-domains

Az állomány létrehozása vagy módosítása után újra kell indítanunk a sendmail programot. Ez remekül mûködik abban az esetben, ha rendszergazdák vagyunk és nem akarunk a helyi géprõl levelet küldeni, vagy egy másik gépen vagy akár másik internet-szolgáltatóval akarunk valamilyen kattingatós levelezõ programot használni. Olyankor is nagyon hasznos lehet, amikor csak egy vagy két e-mail hozzáférést állítottunk be. Ha egyszerre több címet is fel szeretnénk venni, akkor nyissuk meg ezt az állományt a kedvenc szövegszerkesztõnkkel és írjuk be a tartományokat, soronként egyet:

saját.internet.szolgáltató.net
másik.internet.szolgáltató.com
felhasználók-internet.szolgáltató.ja
www.minta.org

Innentõl kezdve a listában szereplõ bármelyik géprõl tudunk levelet küldeni (feltéve, hogy az adott felhasználó hozzáfér a gépünkhöz). Ezzel gyönyörûen megoldhatjuk, hogy a felhasználóink képesek legyenek távolról is levelet küldeni a rendszerünkön keresztül anélkül, hogy mások pedig szemetet küldenének át rajtunk.

28.6. Komolyabb témák

A következõ szakaszban szóba kerülnek olyan komolyabb témák, mint például a levelek konfigurációja és a levelezés beállítása az egész tartomány számára.

28.6.1. Alapvetõ beállítások

Alapból képesnek kell lennünk leveleket küldeni külsõ gépekre egészen addig, amíg az /etc/resolv.conf állomány a megfelelõ beállításokat tartalmazza vagy egy saját névszervert futtatunk. Ha szeretnénk, hogy a gépünkre érkezõ levelek elérjék a FreeBSD-s gépünkön futó levéltovábbító ügynököt (például a sendmail programot), akkor erre két módszer kínálkozik:

  • Futtassunk saját névszervert és hozzunk létre magunknak egy tartományt. Például FreeBSD.org.

  • Közvetlenül a gépünkre küldessük a leveleket. Ezt úgy tehetjük meg, ha egybõl a gépünkhöz tartozó DNS névre küldetjük a leveleket. Például az enyem.FreeBSD.org címre.

Függetlenül attól, hogy a fentiek közül melyik megoldást választjuk, a levelek csak akkor tudnak eljutni közvetlenül a gépünkre, ha állandó, statikus IP-címmel rendelkezünk (tehát nem dinamikus címmel, amit általában a betárcsázós PPP kapcsolatokhoz szoktak kiosztani). Ha tûzfal mögött vagyunk, akkor valamilyen módon felénk kell irányítani az SMTP forgalmat is. Ha közvetlenül a gépünkön akarjuk fogadni a leveleket, akkor a következõ kettõ közül az egyik mindenképpen kelleni fog:

  • Gondoskodjunk róla, hogy a hozzánk tartozó DNS-ben (legkisebb sorszámú) MX rekord a gépünk IP-címére mutat.

  • Gondoskodjunk róla, hogy a hozzánk tartozó DNS-ben nincs semmilyen MX rekord a gépünkhöz.

A fentiek közül bármelyik elég ahhoz, hogy közvetlenül a gépünkre érkezzen meg a levél.

Próbáljuk ki:

# hostname
enyem.FreeBSD.org
# host enyem.FreeBSD.org
enyem.FreeBSD.org has address 204.216.27.XX

Ha ezt látjuk, akkor minden gond nélkül lehet küldeni levelet a nevem@enyem.FreeBSD.org a címre (feltételezve, hogy a sendmail megfelelõen mûködik az enyem.FreeBSD.org címen).

Ha viszont ehhez hasonlót tapasztalunk:

# host enyem.FreeBSD.org
enyem.FreeBSD.org has address 204.216.27.XX
enyem.FreeBSD.org mail is handled (pri=10) by kozpont.FreeBSD.org

A gépünkre (enyem.FreeBSD.org) küldött összes levelet a kozpont szedi össze ugyanazon felhasználói névvel ahelyett, hogy közvetlenül a gépünkre küldeni ezeket.

Az iménti adatokat a DNS szerver határozza meg. A levelek továbbításával kapcsolatos információkat az MX mint Mail eXchange DNS-rekord tárolja. Ha nincs ilyen MX rekord, akkor az IP-cím alapján közvetlenül az adott géphez kerül a levél.

Például a freefall.FreeBSD.org MX rekordja hajdanán így nézett ki:

freefall		MX	30	mail.crl.net
freefall		MX	40	agora.rdrop.com
freefall		MX	10	freefall.FreeBSD.org
freefall		MX	20	who.cdrom.com

Láthatjuk, hogy a freefall esetében több MX bejegyzés is szerepel. A legalacsonyabb MX-számú gép fogja kapni az erre a címre beérkezõ leveleket, amennyiben elérhetõ. Ha valamilyen okból nem érhetõ el, akkor helyette ideiglenesen a többiek (melyeket néha csak "tartalék MX-eknek" neveznek) veszik át a levelet és átadják a legalacsonyabb számúnak, amint az újra elérhetõvé válik.

A tartalék jelleggel megadott MX gépek akkor érnek ténylegesen valamit, ha teljesen máshonnan csatlakoznak az internethez. Az internet szolgáltató vagy egy ismerõsünk gépe valószínûleg minden további nélkül segít ennek megoldásában.

28.6.2. Egy egész tartomány leveleinek kezelése

Egy levelezõ szerver beállításához valahogy meg kell tudnunk oldalni, hogy a különbözõ munkaállomásokra küldött levelek közvetlenül hozzá fussanak be. Alapvetõen tehát arról lenne szó, hogy a tartományunkon (ez ebben az esetben a *.FreeBSD.org) belüli gépekre címzett levelekre ez a gép "tart igényt" és így ezek ide irányítódnak át, majd a felhasználók errõl a központi levelezõ szerverrõl kapják meg a leveleiket.

Az életünk megkönnyítéséhez minden felhasználónak létrehozzuk a saját felhasználói nevét a levelezõ szerveren is. Ezt az adduser(8) paranccsal gyorsan el is végezhetjük.

A levelezõ szerver lesz a hálózat összes munkaállomásához kirendelt levélváltó. Ezt a DNS beállításai között így adhatjuk meg:

enyem.FreeBSD.org	A	204.216.27.XX		; Munkaállomás
			MX	10 kozpont.FreeBSD.org	; Levelezõ szerver

Ezzel lényegében az A rekord figyelmen kívül hagyásával átirányítjuk a munkaállomások számára érkezõ összes levelet a levelezõ szerverre. A levelek tehát az MX rekord által mutatott címre mennek ki.

Ezt önállóan nem tudjuk elvégezni, hacsak nem futattunk egy saját DNS szervert. Ha nincsen vagy nem is tudunk DNS szervert futtatni, akkor ebben a kérdésben egyeztessünk az internet-szolgáltatónkkal vagy bárkivel, aki a DNS beállításaiért felelõs.

Ha virtuális e-mail címket is kezelünk, akkor a most következõ információ még a hasznunkra lehet. A példa kedvéért most feltesszük, hogy a tartományunkban van egy ügyfelünk, jelen esetben az ugyfel1.org, és azt akarjuk, hogy az ugyfel1.org címére küldött levelek a saját levelezõ szerverünkre kerüljenek át, a level.sajat.com címre. A DNS-t ehhez így kell beállítani:

ugyfel1.org		MX	10	level.sajat.com

Ha csak az ugyfel1.org levelezését akarjuk kezelni, akkor ahhoz nem kell külön A rekord.

Vigyázzunk, mert az ugyfel1.org csak akkor pingelhetõ, ha létezik hozzá A rekord.

Befejezésül a levelezõ szerverünkön futó sendmail számára is fel kell tárnunk, hogy milyen tartományokhoz és/vagy hálózati nevekhez fogadjon leveleket. Ezt több módon is elvégezhetjük. A következõk bármelyik megfelel erre a célra:

  • A FEATURE(use_cw_file) használata esetén vegyük fel a címeket az /etc/mail/local-host-names állományba. Ha a sendmail 8.10 elõtti változatai esetében ehhez az /etc/sendmail.cw állományra lesz szükségünk.

  • Tegyük be a Cwsajat.cimunk.com sort az /etc/sendmail.cf vagy a sendmail 8.10 és késõbbi változatai esetén az /etc/mail/sendmail.cf állományba.

28.7. SMTP és az UUCP

A FreeBSD-hez tartozó sendmail olyan gépek számára lett kialakítva, amelyek közvetlenül az internethez csatlakoznak. Az UUCP használatával levelezõ rendszerek számára egy másik konfigurációs állományt kell telepíteni a sendmail számára.

Az /etc/mail/sendmail.cf állítása kézzel egyáltalán nem könnyû. A sendmail 8. változata ráadásul a konfigurációs állományokat az m4(1) elõfeldolgozó segítségével gyártja le, ahol a tényleges beállítások egy magasabb absztrakciós szinten jelennek meg. Az m4(1) típusú konfigurációs állományok a /usr/shared/sendmail/cf könyvtárban találhatóak. A cf alkönyvtárban levõ README állomány igyekszik a felhasználót bevezetni az m4(1) alapú beállítások világába.

A mailertable nevû lehetõség használatával tudjuk a legjobban támogatni az UUCP protokollon keresztüli kézbesítést. Ezzel felépül egy olyan adatbázis, amelyet a sendmail fel tud használni a továbbítást érintõ döntésekben.

Ehhez elsõként hozzuk is létre a saját .mc állományunkat. Ehhez a /usr/shared/sendmail/cf/cf könyvtár tartalmaz néhány példát. Hívjuk most ezt az állomnyunkat ize.mc néven. A következõ módszerrel tudjuk egy valós sendmail.cf állománnyá alakítani:

# cd /etc/mail
# make ize.cf
# cp ize.cf /etc/mail/sendmail.cf

Egy átlagos .mc állomány egyébként valahogy így épül fel:

VERSIONID(`verziószám') OSTYPE(bsd4.4)

FEATURE(accept_unresolvable_domains)
FEATURE(nocanonify)
FEATURE(mailertable, `hash -o /etc/mail/mailertable')

define(`UUCP_RELAY', sajat.uucp.relay)
define(`UUCP_MAX_SIZE', 200000)
define(`confDONT_PROBE_INTERFACES')

MAILER(local)
MAILER(smtp)
MAILER(uucp)

Cw    sajat.al.nev
Cw    azuucpgepneve.UUCP

Az accept_unresolvable_domains, nocanonify és confDONT_PROBE_INTERFACES lehetõségekre hivatkozó sorok megakadályozzák, hogy a levél kézbesítésében a DNS is szerepet játsszon. Az UUCP_RELAY az UUCP alapú kézbesítés támogatását engedélyezi. Egyszerûen csak írjunk ide egy internetes hálózati nevet, amely képes feldolgozni az .UUCP áltartomány címeit. Az esetek többségében ide az internet-szolgáltatónk levelek továbbküldéséért felelõs gépe kerül.

Miután ezzel végeztünk, szükségünk lesz még az /etc/mail/mailertable állományra is. Ha a külvilág felé csak egyetlen összeköttetést használunk a levelekhez, akkor az alábbi pontosan megfelel:

#
# makemap hash /etc/mail/mailertable.db < /etc/mail/mailertable
.                             uucp-dom:sajat.uucp.relay

Egy bonyolultabb példa pedig így néz ki:

#
# makemap hash /etc/mail/mailertable.db < /etc/mail/mailertable
#
horus.interface-business.de   uucp-dom:horus
.interface-business.de        uucp-dom:if-bus
interface-business.de         uucp-dom:if-bus
.heep.sax.de                  smtp8:%1
horus.UUCP                    uucp-dom:horus
if-bus.UUCP                   uucp-dom:if-bus
.                             uucp-dom:

Az elsõ három sor azokat a speciális eseteket kezeli, ahol a tartomány felé küldött levelek nem az alapértelmezett úton visszük tovább, hanem valamelyik UUCP szomszéd felé és így "le tudjuk rövidíteni" a kézbesítés útvonalát. Az ezeket követõ sor dolgozza fel a helyi Ethernet tartomány felé STMP protokollal továbbítható leveleket. Végül az UUCP szomszédokat is felsoroljuk az .UUCP áltartomány jelölése szerint, így megengedjük, hogy a uucp-szomszéd! címzett felülbírálja az alapértelmezett szabályokat. Az utolsó sorban mindig egyetlen pont szerepel, ami minden másra illeszkedik, így az UUCP kézbesítés egy olyan UUCP szomszéd felé halad, amely a világ felé egy univerzális levelezõ átjárónak tekinthetõ. A uucp-dom: kulcsszó mögött szereplõ összes csomópont nevének érvényes UUCP szomszédra kell utalnia, amelyet a uuname paranccsal le is tudunk ellenõrizni.

A feladatból már csak annyi maradt hátra, hogy használat elõtt ezt az állományt át kell alakítani DBM adatbázis formátumba. Az ehhez szükséges parancsot érdemes mailertable állomány elejére bejegyzésben felírni. A mailertable megváltoztatásakor mindig le kell futtatni ezt a parancsot.

Utolsó jótanács: ha nem lennénk biztosak valamelyik kézbesítési útvonal mûködésében, ne felejtsük el a sendmail -bt beállítását. Ezzel a sendmail az ún. címtesztelõ módban (address test mode) indul el. Gépeljük be, hogy 3,0, majd írjuk be a tesztelni kívánt címet. Az utolsó sorban láthatjuk a felhasznált belsõ levéltovábbító ügynököt, a célgépet, amellyel ezt meghívjuk, és a (valószínûleg az átfordított) címet. Innen a Ctrl+D billentyûkombinációval léphetünk ki.

% sendmail -bt
ADDRESS TEST MODE (ruleset 3 NOT automatically invoked)
Enter <ruleset> <address>
> 3,0 ize@pelda.com
canonify           input: ize @ pelda . com
...
parse            returns: $# uucp-dom $@ sajat.uucp.relay $: ize < @ pelda . com . >
> ^D

28.8. Csak küldés beállítása

Gyakran elõfordulhat, hogy csak leveleket akarunk továbbküldeni. Mint például:

  • Asztali számítógépünk van, de használni akarunk olyan programokat, mint például a send-pr(1). Ehhez az internet-szolgáltatón keresztül kell továbbküldeni a levelet.

  • A számítógépünk egy olyan szerver, amely nem helyben kezeli a leveleket, ezért az összeset átküldi feldolgozásra.

Szinte bármelyik levélküldõ ügynök képes betölteni ezt az ûrt. Sajnos eléggé bonyolult helyesen beállítani úgy egy bármire képes levélküldõt, hogy egyszerûen csak szabaduljon meg a levelektõl. Ilyenkor a sendmail vagy a postfix használatával tulajdonképpen ágyúval lövünk verébre.

Továbbá, ha egy átlagos internet-hozzáféréssel rendelkezünk, adódhat, hogy a szerzõdés egyszerûen tiltja a "levelezõ szerver" futtatását.

Legegyszerûbben úgy tudjuk kielégíteni az ilyen jellegû igényeket, ha feltelepítjük a mail/ssmtp portot. A root felhasználóval adjuk ki a következõ parancsokat:

# cd /usr/ports/mail/ssmtp
# make install replace clean

Telepítése után a mail/ssmtp portot a mindössze négysoros /usr/local/etc/ssmtp/ssmtp.conf állománnyal állíthatjuk be:

root=valodiemail@minta.com
mailhub=level.minta.com
rewriteDomain=minta.com
hostname=_GEPNEV_

A root felhasználó számára feltétlenül egy valódi e-mail címet adjuk meg. A level.minta.com helyére az internet-szolgáltatónk kimenõ leveleket továbbító szerverét adjuk meg (bizonyos szolgáltatók ezt "kimenõ levelezõ szervernek" vagy "SMTP szervernek" nevezik).

Ne felejtsük el sendmail démont sem letiltani, beleértve a kimenõ levelek kezelését. Ennek részleteit lásd a A sendmail letiltásaban.

A mail/ssmtp használatánál még adhatunk meg további beállításokat is. A /usr/local/etc/ssmtp állományban vagy az ssmtp man oldalán találhatunk példákat és olvashatunk bõvebben a témáról.

Az ssmtp ilyen fajta beállításával a számítógépünkön levõ szoftverek is helyesen fognak mûködni, miközben nem sértjük meg az internet-szolgáltató elõírásait és nem tesszük lehetõvé, hogy a számítógépünkrõl levélszemetet küldhessenek.

28.9. Levelezés betárcsázós kapcsolattal

Ha statikus IP-címünk van, akkor az alapértelmezett beállítások tökéletesen megfelelõek számunkra. Csupán a gépünkhöz tartozó internetes címet kell megadnunk a gépünk nevének és a sendmail elvégzi a többit.

Ha viszont dinamikusan kiosztott IP-címmel rendelkezünk és betárcsázós PPP kapcsolaton keresztül csatlakozunk az internethez, akkor valószínûleg az internet-szolgáltató levelezõ szerverén van egy postaládánk. Most tegyük fel, hogy a internet-szolgáltató tartománya a szolgaltato.net és a felhasználói név a felhasznalo, a gépünk neve pedig otthoni.bsdm, valamint az internet-szolgáltató részérõl levelezésre a relay.szolgaltato.net gépet használhatjuk.

A postaládánkból úgy tudjuk letölteni a leveleket, ha telepítünk hozzá egy programot. Erre a feladatra a fetchmail hibátlanul alkalmas, mivel több különbözõ protokollt ismer. Ez a program csomagként vagy a Portgyûjteménybõl (mail/fetchmail) is elérhetõ. Az internet-szolgáltatók erre általában a POP protokollt ajánlják fel. Ha a felhasználói PPP alkalmazást használjuk, állítsuk be az /etc/ppp/ppp.linkup állományt a következõ módon és így a csatlakozáskor maguktól letöltõdnek a leveleink:

MYADDR:
  !bg su felhasznalo -c fetchmail

Ha a sendmail segítségével küldjük tovább a leveleket a nem helyi hozzáférések felé (ahogy azt lentebb is láthatjuk), akkor minden bizonnyal a csatlakozáskor arra is szükségünk lesz, hogy a leveleket tároló sor is feldolgozódjon. Ezt úgy oldhatjuk meg, ha az /etc/ppp/ppp.linkup állományba a fetchmail parancs után a következõt tesszük:

  !bg su felhasznalo -c "sendmail -q"

Ez a példa feltételezi, hogy az otthoni.bsdm gépen van egy felhasznalo nevû felhasználónk. Az otthoni.bsdm gépen a felhasznalo felhasználói könyvtárában hozzunk létre egy .fetchmailrc állományt:

poll szolgaltato.net protocol pop3 fetchall pass TitkosJelszo

Ezt az állományt csak és kizárólag a felhasznalo olvashatja, mivel szerepel benne a hozzá tartozó TitkosJelszo.

Úgy tudunk a megfelelõ from: fejléccel küldeni, ha felvilágosítjuk a sendmail programot, hogy ne az felhasznalo@otthoni.bsdm címet, hanem a felhasznalo@szolgaltato.net címet használja. Sõt, a gyorsítás kedvéért a sendmail számára érdemes elárulni, hogy a relay.szolgaltato.net címen keresztül küldjön.

A munka elvégzéséhez elegendõ az alábbi .mc állomány:

VERSIONID(`otthoni.bsdm.mc 1.0')
OSTYPE(bsd4.4)dnl
FEATURE(nouucp)dnl
MAILER(local)dnl
MAILER(smtp)dnl
Cwlocalhost
Cwotthoni.bsdm
MASQUERADE_AS(`szolgaltato.net')dnl
FEATURE(allmasquerade)dnl
FEATURE(masquerade_envelope)dnl
FEATURE(nocanonify)dnl
FEATURE(nodns)dnl
define(`SMART_HOST', `relay.szolgaltato.net')
Dmotthoni.bsdm
define(`confDOMAIN_NAME',`otthoni.bsdm')dnl
define(`confDELIVERY_MODE',`deferred')dnl

Az elõzõ szakaszban találhatjuk meg annak a módját, hogy miként varázsoljunk ebbõl az .mc állományból egy sendmail.cf állományt. A sendmail.cf frissítése után pedig ne felejtsük el a sendmail újraindítását!

28.10. Az SMTP hitelesítése

Levelezõ szerverünkön az SMTP protokoll hitelesítésének (SMTP Authentication) engedélyezése több szempontból is elõnyökkel bír. Az SMTP hitelesítésének bekapcsolása egy újabb réteget képez a sendmail védelmében, és az olyan állandóan mozgásban levõ felhasználók számára is megoldást nyújt, akik anélkül képesek használni ugyanazt a levelezõ szervert, hogy minden alkalommal újrakonfigurálnák a levelezõ kliensüket.

  1. Telepítsük fel a security/cyrus-sasl2 portot. A security/cyrus-sasl2 port több fordítási idejû beállítást támogat. Itt most az SMTP hitelesítését fogjuk használni, ezért gondoskodjunk a LOGIN opció engedélyezésérõl.

  2. A security/cyrus-sasl2 telepítés után nyissuk meg szerkesztésre a /usr/local/lib/sasl2/Sendmail.conf állományt (vagy ha még nem létezne, hozzuk létre), és benne vegyük fel a következõ sort:

    pwcheck_method: saslauthd
  3. Ezt követõen telepítsük a security/cyrus-sasl2-saslauthd portot, és tegyük bele az /etc/rc.conf állományba ezt a sort:

    saslauthd_enable="YES"

    Végezetül indítsuk el a saslauthd démont:

    # /usr/local/etc/rc.d/saslauthd start

    Ez a démon fog közvetíteni a sendmail és a FreeBSD passwd adatbázisa közti hitelesítésben. Ezzel elkerülhetjük az új felhasználói nevek és jelszavak felvételét az SMTP hitelesítés használatához, így a hozzáférések és a levelezés jelszava ugyanaz marad.

  4. Most pedig írjuk hozzá az alábbi sorokat az /etc/make.conf állományhoz:

    SENDMAIL_CFLAGS=-I/usr/local/include/sasl -DSASL
    SENDMAIL_LDFLAGS=-L/usr/local/lib
    SENDMAIL_LDADD=-lsasl2

    Ezek a sorok állítják be a sendmail számára, hogy fordítás közben a cyrus-sasl2 függvényeit használja. A sendmail újrafordítása elõtt mindenképpen legyen fenn a cyrus-sasl2 port.

  5. A sendmail újrafordítását a következõ parancsok végrehajtásával intézhetjük el:

    # cd /usr/src/lib/libsmutil
    # make cleandir && make obj && make
    # cd /usr/src/lib/libsm
    # make cleandir && make obj && make
    # cd /usr/src/usr.sbin/sendmail
    # make cleandir && make obj && make && make install

    A sendmail fordítása esetén semmilyen problémának nem szabadna elõfordulnia, kivéve ha a /usr/src könyvtárat és a szükséges osztott könyvtárakat nem változtatjuk idõközben túlságosan gyakran.

  6. A sendmail lefordítása és újratelepítése után szerkesszük át az /etc/mail/freebsd.mc állományt (vagy azt az .mc állományt, amelyet éppen használunk). Sok rendszergazda a hostname(1) parancs válaszát használja fel az .mc típusú állományok egyedi elnevezéséhez). Írjuk bele a következõ sorokat:

    dnl set SASL options
    TRUST_AUTH_MECH(`GSSAPI DIGEST-MD5 CRAM-MD5 LOGIN')dnl
    define(`confAUTH_MECHANISMS', `GSSAPI DIGEST-MD5 CRAM-MD5 LOGIN')dnl

    Ezek állítják be a sendmail számára a felhasználók hitelesítésére alkalmas különbözõ módszereket. Ha a pwcheck módszer helyett valami mást akarunk használni, akkor járjunk utána a dokumentációban.

  7. Zárásul futassuk le a make(1) parancsot az /etc/mail könyvtárban. Így lefut az új .mc állományunk és létrejön egy freebsd.cf (vagy amilyen nevet az .mc állománynak megadtunk) .cf állomány. Ezután a make install restart parancs kiadásával másoltassuk át ezt a sendmail.cf helyére és szabályosan indítassuk újra a sendmail szolgáltatást. A folyamatról részletesebb tájékoztatást az /etc/mail/Makefile állomány tud nyújtani.

Ha eddig minden a legnagyobb rendben történt, akkor most már képesek vagyunk bejelentkezési információt is átadni a levelezõ kliensnek és elküldeni egy tesztüzenetet. A hibák kiszûréséhez állítsuk a sendmail LogLevel opcióját az 13 értékre és figyeljük a /var/log/maillog állományt.

További felvilágosításért olvassuk el a sendmail SMTP hitelesítéssel foglalkozó oldalát (angolul).

28.11. Levelezõ kliensek

A levelezõ kliens (Mail User Agent, MUA) egy olyan alkalmazás, amelyik elektronikus levelek küldésére és fogadására használható. Azonkívül, ahogy az e-mail "fejlõdik" és egyre bonyolultabbá válik, a levelezõ kliensek is egyre inkább erõsebbé válnak abban a tekintetben, ahogy az e-maileket kezelik. Ezzel együtt a felhasználók is egyre több lehetõséget és rugalmasságot kapnak. A FreeBSD számos levelezõ klienst támogat, mindegyikük könnyedén telepíthetõ a FreeBSD Portgyûjteménye segítségével. A felhasználók választhatnak a grafikus kliensek, mint például az evolution vagy a balsa és a konzolos kliensek, például a mutt, pine vagy mail között, esetleg használhatják a nagyobb szervezetek részérõl felkínált webes felületeket is.

28.11.1. mail

A mail(1) a FreeBSD alapértelmezett levelezõ kliense. Egy olyan konzolos alkalmazás, amelyben elérhetjük az e-mailek küldéséhez és fogadásához szükséges összes alapvetõ funkciót, habár a csatolmányokat csak korlátozottan képes kezelni és csak a helyi postaládákat kezeli.

Annak ellenére, hogy a mail önmaga nem képes kommunikálni POP vagy IMAP szerverekkel, az ilyen postaládák tartalmát egy fetchmail-szerû alkalmazással (lásd A fetchmail használata) le tudjuk tölteni a számára is elérhetõ helyi mbox állományba.

A levelek küldéséhez és fogadásához egyszerûen hívjuk be a mail programot a következõ módon:

% mail

Ezután a /var/mail könyvtárban található felhasználói postaládánk tartalmát automatikusan beolvassa a mail segédprogram. Ha a postaláda üres, akkor a program egybõl befejezi futását és közli, hogy nem talált levelet. Amikor viszont tudott beolvasni leveleket, megjelenik egy felület, ahol a beérkezett üzenetek listáját láthatjuk. Az üzenetek automatikusan sorszámozódnak, ahogy ezt az alábbi példa is szemlélteti:

Mail version 8.1 6/6/93.  Type ? for help.
"/var/mail/marcs": 3 messages 3 new
>N  1 root@localhost        Mon Mar  8 14:05  14/510   "proba"
 N  2 root@localhost        Mon Mar  8 14:05  14/509   "felhasznaloi hozzaferes"
 N  3 root@localhost        Mon Mar  8 14:05  14/509   "minta"

Az üzenetek olvasásának a t paranccsal kezdhetünk neki, amelyet az elolvasandó üzenet sorszáma követ. Ebben a példában az elsõ e-mailt nyitjuk meg:

& t 1
Message 1:
From root@localhost  Mon Mar  8 14:05:52 2004
X-Original-To: marcs@localhost
Delivered-To: marcs@localhost
To: marcs@localhost
Subject: proba
Date: Mon,  8 Mar 2004 14:05:52 +0200 (SAST)
From: root@localhost (Charlie Root)

Ezt az uzenetet probabol kuldom, valaszolj ra, ha megkaptad.

Ahogy az a fenti példából is látszik, a t billentyû hatására az üzenet a teljes fejlécével együtt jelenik meg. Az üzenetek listáját a h billentyûvel hozhatjuk vissza.

Ha egy levélre válaszolni szeretnénk, akkor ezt a mail paranccsal is megtehetjük, vagy az R vagy az r parancsokkal. Az R arra utasítja a mail programot, hogy csak az üzenet küldõjének válaszoljon, míg az r hatására nem csupán a küldõ, hanem az üzenet összes címzettje megkapja a válaszunkat. A parancshoz hozzátûzhetjük egy levél sorszámát is, ekkor az adott levélre fogunk válaszolni. Miután kiadtuk a parancsot, írjuk meg a válaszunkat és új sorban kezdve zárjuk le az üzenetet egyetlen . beírásával. Valahogy így:

& R 1
To: root@localhost
Subject: Re: proba

Koszonom, megkaptam a leveledet.
.
EOT

Új levelet az m segítségével tudunk küldeni, ami után meg kell adnunk a címzettet. Egyszerre több címzettet is meg tudunk adni, ha a címzett helyén címeiket egy , karakterrel elválasztva soroljuk fel. Ezután a levél témája is megadható, amit végül a levél szövege követ. Az üzenetet egy új sorban megadott egyetlen . segítségével zárhatjuk le.

& mail root@localhost
Subject: Elsajatitottam a mail hasznalatat

Most mar en is tudok levelet irni es fogadni a mail hasznalataval... :)
.
EOT

Amikor a mail segédprogramban vagyunk, a ? használatával bármikor segítséget kérhetünk, valamint a mail mûködésével kapcsolatban a mail(1) man oldalát érdemes felkeresni.

Ahogy azt már korábban is említettük, a mail(1) parancsot eredetileg nem készítették fel az csatolt állományok kezelésére, ezért igen gyengén bánik velük. Az újabb levelezõ kliensek, mint például a mutt, a csatolt állományokat sokkal intelligensebb módon kezelik. Ha viszont ragaszkodunk a mail használatához, akkor a converters/mpack port használatát érdemes megfontolnunk.

28.11.2. mutt

A mutt apró mérete ellenére egy igen komoly levelezõ kliens és remek lehetõségeket ajánl fel. Íme ízelítésképpen közülük néhány:

  • Képes az üzeneteket szálakba rendezni

  • Az e-mailek titkosítására és elektronikus aláírására támogatja a PGP használatát

  • MIME támogatás

  • Maildir támogatás

  • Nagyfokú testreszabhatóság

Ezen lehetõségei révén a mutt ez egyik legfejlettebb levelezõ kliens. A mutt részletesebb bemutatását a http://www.mutt.org címen találjuk (angolul).

A mutt stabil változata a mail/mutt port használatával telepíthetõ fel, miközben a fejlesztés alatt levõ változatot a mail/mutt-devel port telepíti. Miután a portot sikerült felraknunk, a mutt az alábbi parancs begépelésével indítható el:

% mutt

A mutt indulása után automatikusan beolvassa a /var/mail könyvtárban megtalálható felhasználói postaládát és ha lehetséges, akkor megjeleníti a tartalmát. Ha nincsen levél a felhasználó postaládájában, akkor a mutt a felhasználó parancsaira vár. Ezen a képen a mutt üzenetlistája látható:

mutt1

A levelek elolvasásához egyszerûen csak válasszuk ki a kurzorral és nyomjuk meg az Enter billentyût. Ezután a mutt így mutatja a levelet:

mutt2

Ahogy azt már a mail(1) parancsnál is megszokhattuk, a mutt is lehetõvé teszi, hogy vagy csak a küldõnek, vagy pedig rajta kívül még az összes címzettnek is válaszoljunk. A levél küldõjének az r lenyomásával tudunk válaszolni. A csoportos válaszadáshoz pedig, ahol tehát a küldõn kívül a címzettek is megkapják a levelünket, a g billentyût kell használni.

A mutt az e-mailek létrehozásához és megválaszolásához a vi(1) szövegszerkesztõt használja. Ezt úgy tudjuk átállítani, ha a könyvtárunkban található .muttrc állományban átírjuk az editor változót, vagy értéket adunk az EDITOR környezeti változónak. A mutt beállításáról többet a http://www.mutt.org címen tudhatunk meg.

Egy új levél megírásához nyomjuk le az m gombot. Miután elláttuk érvényes témával a levelet, a mutt elindítja a vi(1) szövegszerkesztõt és nekiláthatunk a levél szövegének. Amint befejeztük, mentsük el és lépjünk ki a vi szerkesztõbõl. Ezután visszakapjuk a mutt felületét, ahol a küldendõ e-mail összefoglalását láthatjuk. A levelet végül az y lenyomásával küldhetjük el. Erre a következõ képen láthatunk egy példát:

mutt3

A mutt ezenkívül még rengeteg segítséget is tartalmaz, amelyet a legtöbb menübõl a ? gomb lenyomásával érhetünk el. A felsõ sorban mindig láthatjuk a kiadható parancsok rövid összefoglalását.

28.11.3. pine

A pine alapvetõen a kezdõ felhasználók számára íródott, de számos komolyabb lehetõséget is támogat.

A pine szoftverrel kapcsolatban a múltban már rengeteg távolról kihasználható sebezhetõség látott napvilágot, és ennek köszönhetõen a támadók megfelelõen elõkészített e-mailek segítségével tetszõleges kódot tudnak futtatni a rendszeren levõ helyi felhasználókon keresztül. Noha az összes ilyen ismert hibát javították, de a FreeBSD biztonsági tisztje szerint a pine kódját biztonság szempontjából annyira hanyag módon írták, hogy további, eddig még felfedezetlen sebezhetõségeket is magában rejt. Ennek megfelelõen tehát a pine használata mindenkinek csak saját felelõsségre javasolt.

A pine jelenlegi verziója a mail/pine4 porton keresztül telepíthetõ. A telepítés lezajlása után a pine a következõ paranccsal indítható:

% pine

A pine elsõ futtatása során egy üdvözlõ üzenetet és egy rövid bemutatkozást jelenít meg, valamint a pine fejlesztõi arra kérik a felhasználókat, hogy küldjenek nekik egy névtelen üzenetet, amibõl le tudják szûrni mennyien használják a kliensüket. A névtelen üzenet elküldéséhez a Enter lenyomásával járulhatunk hozzá vagy az E használatával enélkül tudunk kilépni a képernyõrõl. Ezt az üdvözlõ képernyõt itt láthatjuk:

pine1

A felhasználó ezután a fõmenübe kerül, ahol a kurzorbillentyûkkel minden gond nélkül tudunk mozogni. Ebben a fõmenüben a levelek megírására, a leveleket tároló könyvtárak tallózására vagy éppen a címjegyzék karbantartására gyorsbillentyûket is használhatuk. A fõmenü alatt szerepel az adott menüben végrehajtható feladatokhoz tartozó gyorsbillentyûk rövid felsorolása.

A pine alapértelmezés szerint az inbox könyvtárat nyitja meg. A bennelévõ üzenetek listájának megtekintéséhez nyomjuk a I gombot vagy válasszuk ki a lentihez hasonló módon a MESSAGE INDEX menüpontot:

pine2

Az üzenetek listájában az adott könyvtárban található üzenetek láthatjuk, és köztük a kurzorbillentyûkkel mozoghatunk. A kiemelt üzenet az Enter lenyomásával olvasható el.

pine3

A lenti képen egy ilyen példa üzenetet láthatunk a pine programban. A rendelkezésünkre álló gyorsbillentyûk ilyenkor is a képernyõ alján megjelennek referenciaként. Ilyen gyorsbillentyû többek közt az r gomb, amelynek hatására a klienssel megválaszolhatjuk a éppen látható üzenetet.

pine4

A pine kliensen belül a pico szövegszerkesztõ segítségével tudunk megválaszolni egy e-mailt, amely alapból a pine mellé települ. A pico megkönnyíti a navigációt az üzenetekben és sokkal elnézõbb a kezdõ felhasználókkal, mint például a vi(1) vagy a mail(1). Ha befejeztük a választ, az üzenetet a Ctrl+X billentyûkombinációval tudjuk elküldeni. A pine erre megerõsítést fog kérni.

pine5

A pine alkalmazás a fõmenübõl elérhetõ SETUP menüpont meghívásával szabható testre. A további részleteket a http://www.washington.edu/pine oldalon találhatjuk (angolul).

28.12. A fetchmail használata

A fetchmail egy mindentudó IMAP és POP kliens, amely lehetõvé teszi a felhasználók számára, hogy automatikusan töltsenek le leveleket távoli IMAP és POP szerverekrõl és lementsék azokat a helyi postaládáikba. Így a levelek sokkal könnyebben elérhetõek. A fetchmail a mail/fetchmail port segítségével telepíthetõ, és számos lehetõséget ajánl fel, többek közt:

  • A POP3, APOP, KPOP, IMAP, ETRN és az ODMR protokollok ismerete.

  • Képes SMTP használatával levelet továbbítani, és ennek révén a szûrés, továbbküldés és az álnevek használata a megszokott módon mûködik.

  • Démonként futtatva képes adott idõközönként ellenõrizni a frissen érkezõ üzeneteket.

  • Képes egyszerre több postaládát is kezelni, majd ezek tartalmát a beállításainak megfelelõen továbbküldeni a különbözõ helyi felhasználóknak.

Noha a fetchmail összes lehetõségének aprólékos bemutatása meghaladná ennek a leírásnak a kereteit, azért szót kerítünk néhány alapvetõ funkciójára. A fetchmail segédprogramnak a megfelelõ mûködéshez egy .fetchmailrc nevû konfigurációs állományra van szüksége. Ez az állomány tárolja a szerverekre vonatkozó, valamint a bejelentkezéshez szükséges információkat. Az állomány kényes tartalmára tekintettel azt javasoljuk, hogy csak a tulajdonosának engedélyezzük az olvasását:

% chmod 600 .fetchmailrc

Az alább ismertetésre kerülõ .fetchmailrc állományban azt láthatjuk, ahogy egyetlen felhasználó postaládáját érjük el a POP protokoll használatával. Arra utasítja a fetchmail programot, hogy csatlakozzon a levelezes.com címre a joska felhasználóval és az XXX jelszóval. Ebben a példában feltételezzük, hogy a joska nevû felhasználó létezik a rendszerünkben is.

poll levelezes.com protocol pop3 username "joska" password "XXX"

A következõ példában több POP és IMAP szerverhez csatlakozunk és ahol lehet, több helyi felhasználónak irányítjuk át a leveleket:

poll levelezes.com proto pop3:
user "joska", with password "XXX", is "jozsi" here;
user "andrea", with password "XXXX";
poll levelezes2.net proto imap:
user "jani", with password "XXXXX", is "hardstuff" here;

A fetchmail program a -d beállítás megadásával démonként is elindítható, amely után meg kell adni (másodpercekben) azt az idõközt, aminek elteltével a fetchmail lekérdi a .fetchmailrc állományban felsorolt szervereket. Az alábbi példában a fetchmail 600 másodpercenként kéri el a leveleket:

% fetchmail -d 600

A fetchmail további lehetõségeirõl és mûködésérõl a http://fetchmail.berlios.de/ oldalon olvashatunk (angolul).

28.13. A procmail használata

A procmail segédprogram egy hihetetlenül erõs alkalmazás, mellyel a beérkezõ leveleinket tudjuk szûrni. A felhasználók számára olyan "szabályok" megadását teszi lehetõvé, amelyekre aztán a rendszer illeszti a bejövõ leveleket, és az eredménynek megfelelõen elvégez bizonyos feladatokat vagy átirányítja a levelet más postaladákba és/vagy e-mail címekre. A procmail a mail/procmail porttal telepíthetõ fel. Miután ez sikerült, akár közvetlenül be is építhetjük a legtöbb levelezõ kliensbe. Errõl az adott levelezõ kliens dokumentációjában olvashatunk többet. A procmail úgy is integrálható, ha a felvesszük a következõ sort a procmail szolgáltatára igényt tartó felhasználó könyvtárában található .forward állományba:

"|exec /usr/local/bin/procmail || exit 75"

A következõ szakaszban láthatjuk a procmail néhány alapvetõ szabályát, valamint ezek rövid leírását. Ezeket a szabályokat a .procmailrc állományba kell beleírni, amely szintén a felhasználó könyvtárában leledzik.

Ezen szabályok többsége a procmailex(5) man oldalon is olvasható.

A felhasznalo@levelezes.com címrõl érkezõ leveleket irányítsuk át a jocim@levelezes2.com külsõ címre:

:0
* ^From.*felhasznalo@levelezes.com
! jocim@levelezes2.com

Minden 1000 byte-nál kisebb levelet küldjünk át a jocim@levelezes2.com külsõ címre:

:0
* < 1000
! jocim@levelezes2.com

Küldjük át az összes masik@levelezes.com címre küldött levelet a masik postaládába:

:0
* ^TOmasik@levelezes.com
masik

Küldjük az összes olyan levelet a /dev/null eszközre, amelyek a témájában szerepel a "Spam" szó:

:0
^Subject:.*Spam
/dev/null

Egy hasznos szabály, amellyel el tudjuk kapni a FreeBSD.org levelezési listáiról érkezõ leveleket és el tudjuk raktározni ezeket a saját postaládájukba:

:0
* ^Sender:.owner-freebsd-\/[^@]+@FreeBSD.ORG
{
	LISTNAME=${MATCH}
	:0
	* LISTNAME??^\/[^@]+
	FreeBSD-${MATCH}
}

All FreeBSD documents are available for download at https://download.freebsd.org/ftp/doc/

Questions that are not answered by the documentation may be sent to <freebsd-questions@FreeBSD.org>.
Send questions about this document to <freebsd-doc@FreeBSD.org>.