Az egyes szolgáltatásokhoz egyszerre felépíthető kapcsolatok alapértelmezett maximális számát adja meg. Alapból ezt a démont nem korlátozza. A max-child beállítással ez akár szolgáltatásonként külön is megadható.

Korlátozza, hogy egyetlen IP-címről alapból hányszor hívhatóak meg az egyes szolgáltatások egy percen belül. Ez az érték alapból korlátlan. A max-connections-per-ip-per-minute beállítással ez szolgáltatásonként is definiálható.

Megadja, hogy egy szolgáltatást egy perc alatt mennyiszer lehet meghívni. Ez az érték alapértelmezés szerint 256. A 0 megadásával eltöröljük ezt a típusú korlátozást.

Annak maximumát adja meg, hogy egyetlen IP-címről egyszerre az egyes szolgáltatásokat mennyiszer tudjuk elérni. Alapból ez korlátlan. Szolgáltatásonként ezt a max-child-per-ip paraméterrel tudjuk felülbírálni.

Ez az adott démon által képviselt szolgáltatást nevezi meg, amelynek szerepelnie kell az /etc/services állományban. Ez határozza meg, hogy az inetd milyen porton figyelje a beérkező kapcsolatokat. Ha egy új szolgáltatást hozunk létre, akkor azt először az /etc/services állományba kell felvennünk.

Ennek az értéke stream, dgram, raw, vagy seqpacket lehet. A stream típust használja a legtöbb kapcsolat-orientált TCP démon, miközben a dgram típus az UDP szállítási protokollt alkalmazó démonok esetében használatos.

Valamelyik a következők közül:

A wait|nowait beállítás mondja meg, hogy az inetd démonból meghívott démon saját maga képes-e kezelni kapcsolatokat. A dgram típusú kapcsolatok esetében egyértelműen a wait beállítást kell használni, miközben a stream esetén, ahol általában több szálon dolgozunk, a nowait megadása javasolt. A wait hatására általában egyetlen démonnak adunk át több socketet, míg a nowait minden sockethez egy újabb példányt indít el.

Az inetd által indítható példányokat a max-child megadásával korlátozhatjuk. Ha tehát például az adott démon számára legfeljebb példány létrehozását engedélyezzük, akkor a nowait után /10 beállítást kell megadnunk. A /0 használatával korlátlan mennyiségű példányt engedélyezhetünk.

A max-child mellett még további két másik beállítás jöhet számításba az egyes démonok által kezelhető kapcsolatok maximális számának korlátozásában. A max-connections-per-ip-per-minute az egyes IP-címekről befutó lekezelhető kapcsolatok percenkénti számát szabályozza, így például ha itt a tizes értéket adjuk meg, akkor az adott szolgáltatáshoz egy IP-címről percenként csak tízszer férhetünk hozzá. A max-child-per-ip az egyes IP-címekhez egyszerre elindítható példányok számára ír elő egy korlátot. Ezek a paraméterek segítenek megóvni rendszerünket az erőforrások akaratos vagy akaratlan kimerítésétől és a DoS (Denial of Service) típusú támadásoktól.

Ebben a mezőben a wait vagy nowait valamelyikét kötelező megadni. A max-child, max-connections-per-ip-per-minute és max-child-per-ip paraméterek ellenben elhagyhatóak.

A stream típusú több szálon futó démonok a max-child, max-connections-per-ip-per-minute vagy max-child-per-ip korlátozása nélkül egyszerűen csak így adhatóak meg: nowait.

Ha ugyanezt a démont tíz kapcsolatra lekorlátozzuk, akkor a következőt kell megadnunk: nowait/10.

Amikor pedig IP-címenként 20 kapcsolatot engedélyezünk percenként és mindössze 10 példányt, akkor: nowait/10/20.

Az iménti beállítások a fingerd(8) démon alapértelmezett paramétereinél is megtalálhatóak:

finger stream  tcp     nowait/3/10 nobody /usr/libexec/fingerd fingerd -s

Végezetül engedélyezzük 100 példányt, melyek közül IP-címenként 5 használható: nowait/100/0/5.

Ezzel azt a felhasználót adjuk meg, akinek a nevében az adott démon futni fog. Az esetek túlnyomó részében a démonokat a root felhasználó futtatja. Láthatjuk azonban, hogy biztonsági okokból bizonyos démonok a daemon vagy a legkevesebb joggal rendelkező nobody felhasználóval futnak.

A kapcsolat felépülésekor az itt teljes elérési úttal megadott démon indul el. Ha ezt a szolgáltatást maga az inetd belsőleg valósítja meg, akkor ebben a mezőben az internal értéket adjuk meg.

Ez a szerver-program beállítással együtt működik, és ebben a mezőben a démon meghívásakor alkalmazandó paramétereket tudjuk rögzíteni, amelyet a démon nevével kezdünk. Ha a démont a parancssorból a sajátdémon -d paranccsal hívnánk meg, akkor a sajátdémon -d lesz szerver-program-paraméterei beállítás helyes értéke is. Természetesen, ha a démon egy belsőleg megvalósított szolgáltatás, akkor ebben a mezőben is az internal fog megjelenni.