Date: Fri, 6 Aug 2010 09:20:51 GMT From: Katalin Konkoly <kkata@FreeBSD.org> To: Perforce Change Reviews <perforce@freebsd.org> Subject: PERFORCE change 181934 for review Message-ID: <201008060920.o769Kpdg060475@repoman.freebsd.org>
next in thread | raw e-mail | index | archive | help
http://p4web.freebsd.org/@@181934?ac=10 Change 181934 by kkata@bonbol_fbsd on 2010/08/06 09:20:41 Fix typos and spelling, improve translation in the Hungarian Handbook, Chapter 11, 12 & 13 Submitted by: Katalin Konkoly Reviewed by: pgj Affected files ... .. //depot/projects/docproj_hu/doc/hu_HU.ISO8859-2/books/handbook/boot/chapter.sgml#14 edit .. //depot/projects/docproj_hu/doc/hu_HU.ISO8859-2/books/handbook/config/chapter.sgml#28 edit .. //depot/projects/docproj_hu/doc/hu_HU.ISO8859-2/books/handbook/users/chapter.sgml#4 edit Differences ... ==== //depot/projects/docproj_hu/doc/hu_HU.ISO8859-2/books/handbook/boot/chapter.sgml#14 (text+ko) ==== @@ -104,7 +104,7 @@ mégis hogyan képes elindulni maga az operációs rendszer?</para> - <para>Maga a probléma a <citetitle>Münchausen + <para>Maga a probléma a <citetitle>Münchhausen báró kalandjai</citetitle> c. könyvben leírtakhoz hasonló. A történet szerint ugyanis a fõszereplõ egy mocsárban ragadt @@ -132,7 +132,7 @@ Input/Output System, avagy <quote>alapvetõ be- és kimeneti rendszer</quote>) felelõs az operációs rendszer betöltéséért. Ehhez a BIOS - elõször megkeresi a merevlemezen egy speciális + elõször megkeresi a merevlemez egy speciális helyén található Master Boot Record-ot (MBR). A BIOS elegendõ tudással rendelkezik az MBR beolvasásához és @@ -168,8 +168,8 @@ <para>Amennyiben merevlemezeinken csupán egyetlen operációs rendszer foglal helyet, akkor egy - szabványos MBR tökéletes megfelelõ. Ez az - MBR megkeresi az elsõ indítható (más + szabványos MBR tökéletesen megfelelõ. Ez + az MBR megkeresi az elsõ indítható (más néven aktív) slice-ot a lemezen, majd lefuttatja a benne található indítókódot az operációs rendszer többi részének @@ -193,7 +193,7 @@ bontható. Az elsõ fokozatot az MBR indítja el, amely pontosan eleget tud ahhoz, hogy a számítógépet egy elõre megadott - állapotba hozza és lefutassa rajta a második + állapotba hozza és lefuttassa rajta a második fokozatot. A második fokozat ennél már egy kicsivel többre képes, majd ezt követi a harmadik fokozat. Ez a fokozat zárja le végül az @@ -202,8 +202,8 @@ között oszlik meg, mivel a PC-szabványok komoly korlátozásokat tesznek az elsõ, illetve második fokozatban futtatható programok - méretére. Ha egy fûzzük össze a - feladatokat, akkor a &os; számára egy sokkal + méretére. Ha így fûzzük össze + a feladatokat, akkor a &os; számára egy sokkal rugalmasabb betöltõt kapunk.</para> <indexterm><primary>rendszermag</primary></indexterm> @@ -222,7 +222,7 @@ használhatóságáról. Az &man.init.8; ezt követõen megkezdi az erõforrások felhasználói szintû - bekonfigurálását: csatlakoztatja az + konfigurálását: csatlakoztatja az állományrendszereket, beállítja a hálózati kártyá(ka)t, és elindítja mindazon programokat, amelyeknek egy &os; @@ -307,7 +307,7 @@ <title>A LILO boot manager:</title> <para>Ezen boot manager telepítéséhez - és beállításához, + és beállításához elsõként indítsuk el a Linuxot és vegyük hozzá az alábbi sort a rendszerünkben található @@ -323,7 +323,7 @@ <para>A fenti sablont kiegészítve, a linuxos konvenciók szerint adjuk meg a &os; elsõdleges partícióját és - meghajtóját úgy, hogy a + meghajtóját úgy, hogy az <replaceable>X</replaceable>-et átírjuk a linuxos meghajtó betûjelére és az <replaceable>Y</replaceable>-t átírjuk a &linux; @@ -383,7 +383,7 @@ elindítsa.</para> <para>A <filename>boot2</filename> már egy kicsivel - ügyesebb, és ismeri eléggé a &os; + ügyesebb, és eléggé ismeri a &os; állományrendszerét ahhoz, hogy megtaláljon rajta állományokat, valamint képes egy egyszerû felületet nyújtani a @@ -463,11 +463,11 @@ <para>Az inicializálás során a rendszertöltõ megpróbálja megkeresni a - konzolt és a lemezek közül igyekszik + konzolt, és a lemezek közül igyekszik megtalálni azt, amelyikrõl elindult a rendszer. A keresések eredményének megfelelõen beállítja a változókat, majd elindul - egy értelmezõ, ahol vagy szkriptbõl olvasva + egy értelmezõ, ahol vagy szkriptbõl olvasva, vagy pedig interaktívan feldolgozásra kerülnek a parancsok.</para> @@ -477,7 +477,7 @@ <para>A rendszertöltõ ezt követõen beolvassa a <filename>/boot/loader.rc</filename> állományt, - ami pedig alapértelmezés szerint feldolgozza a + az pedig alapértelmezés szerint feldolgozza a <filename>/boot/defaults/loader.conf</filename> állományt, ahol a változók értelmes kezdõértéket kapnak, valamint @@ -496,8 +496,8 @@ rendszermagot, ha azt meg nem szakítjuk egy billentyû lenyomásával. Ha megszakítjuk ezt a várakozást, a - rendszertöltõ egy parancssort ad, amin keresztül - egyszerû parancsokat adhatunk ki neki: + rendszertöltõ egy parancssort ad, amelyen + keresztül egyszerû parancsokat adhatunk ki neki: állíthatjuk a változók értékeit, modulokat távolíthatunk el a memóriából, modulokat @@ -587,7 +587,7 @@ <listitem> <para>Feldolgozza a megnevezett állományt: - beolvassa, majd sorról-sorra értelmezi. + beolvassa, majd sorról sorra értelmezi. Hiba esetén azonnal megállítja a feldolgozást.</para> </listitem> @@ -742,9 +742,9 @@ <listitem> <para>Egy rendszermag-konfigurációs szkript (automatizált szkript, amely ugyanazokat a - beállításokat végzi el, amiket - mi magunk tennénk akkor, amikor a rendszermagot - indítjuk) betöltése:</para> + beállításokat végzi el, + amelyeket mi magunk tennénk akkor, amikor a + rendszermagot indítjuk) betöltése:</para> <screen><userinput>load -t userconfig_script <replaceable>/boot/kernel.conf</replaceable></userinput></screen> </listitem> @@ -771,7 +771,7 @@ rendszerindítást tudunk elérni betöltõ képernyõk használatával. Egy ilyen képet - egészen a konzolos bejelentkezésig vagy az X + egészen a konzolos bejelentkezésig, vagy az X felett futó valamelyik bejelentkezõ képernyõ megjelenéséig láthatunk.</para> @@ -788,7 +788,7 @@ valamelyik <link linkend="x11-wm">munkakörnyezetet</link>, tehát például a <application>GNOME</application>, a - <application>KDE</application> vagy + <application>KDE</application> vagy az <application>XFce</application> környezetek valamelyikét, a <command>startx</command> paranccsal indíthatjuk el a grafikus felületet.</para> @@ -889,7 +889,7 @@ <para>A rendszerbetöltõ néhány üzenete, valamint a rendszerindítási opciókat tartalmazó menü és a - hozzátartozó + hozzá tartozó visszaszámlálás még a rendszerbetöltõ képernyõ használata során is meg fog jelenni.</para> @@ -941,7 +941,7 @@ <para>Az iménti példában feltételeztük, hogy a <filename>/boot/<replaceable>betöltõkép.bmp</replaceable></filename> - állományt használt + állományt használjuk betöltõképként. Amikor azonban <acronym>PCX</acronym> állományokat akarunk használni, a következõ sorokat kell @@ -1132,14 +1132,15 @@ fázisban</link> megjelenõ parancssorban is megadhatóak. A változókat a <command>set</command> (beállít) parancs - segítségével tudunk felvenni, míg az - <command>unset</command> (eltávolít) parancs tudunk - törölni, valamint a <command>show</command> (megmutat) - paranccsal megjeleníteni az értéküket. - Sõt, ezen a ponton a <filename>/boot/device.hints</filename> - állománnyal már beállított - változókat is felülbírálhatjuk. - A rendszerindító parancssorában + segítségével tudjuk felvenni, míg az + <command>unset</command> (eltávolít) paranccsal + tudunk törölni, valamint a <command>show</command> + (megmutat) paranccsal megjeleníteni az + értéküket. Sõt, ezen a ponton a + <filename>/boot/device.hints</filename> állománnyal + már beállított változókat is + felülbírálhatjuk. A + rendszerindító parancssorában elvégzett módosítások viszont nem fognak megmaradni, és a következõ rendszerindítás alkalmával elvesznek.</para> @@ -1220,7 +1221,7 @@ várhatnak) olyan útmutatásokat is, amelyek itt nem szerepelnek, ezért mindegyik esetében érdemes áttekinteni a hozzájuk tartozó - man oldalt. Bõvebben információért + man oldalt. Bõvebb információért lásd a &man.device.hints.5;, &man.kenv.1;, &man.loader.conf.5; és &man.loader.8; man oldalakat.</para> @@ -1233,7 +1234,7 @@ elindítása</title> <para>Miután a rendszermag sikeresen elindult, átadja - a vezérlést a &man.init.8; + a vezérlést az &man.init.8; felhasználói folyamatnak, amely vagy az <filename>/sbin/init</filename>, vagy pedig a rendszerindítóban megadott <envar>init_path</envar> @@ -1337,7 +1338,7 @@ <title>Az erõforrások konfigurációja (rc)</title> - <para>Az erõforrások konfiguráló + <para>Az erõforrásokat konfiguráló alrendszer beolvassa a folyamathoz kapcsolódó változók alapértelmezett értékeit az @@ -1347,7 +1348,7 @@ beállításai szerint, amit a <filename>/etc/rc.conf</filename> állományból olvas ki. Ezután - elvégzi meg az <filename>/etc/fstab</filename> + elvégzi az <filename>/etc/fstab</filename> alapján az állományrendszerek csatlakoztatását, elindítja a hálózati szolgáltatásokat, @@ -1376,9 +1377,9 @@ <filename>/etc/rc.shutdown</filename> szkriptet, majd ezt követõen <literal>TERM</literal> (befejeztetés) jelzést küld az aktuálisan futó - folyamatoknak, és kis idõ múlva pedig + folyamatoknak, kis idõ múlva pedig <literal>KILL</literal> (leállítás) - jelzést azokat, amelyek még nem álltak le + jelzést azoknak, amelyek még nem álltak le addig a pillanatig.</para> <para>Azokon az architektúrákon és @@ -1394,7 +1395,7 @@ &man.shutdown.8; használatához <username>root</username> felhasználónak, vagy legalább az <groupname>operator</groupname> csoport - tagjának kell lennünk. Erre feladatokra + tagjának kell lennünk. Ezekre a feladatokra egyébként a &man.halt.8; és &man.reboot.8; parancsok is használhatóak. Alkalmazásukról bõvebben a hozzájuk, ==== //depot/projects/docproj_hu/doc/hu_HU.ISO8859-2/books/handbook/config/chapter.sgml#28 (text+ko) ==== @@ -82,7 +82,7 @@ <listitem> <para>hogyan állítsunk be virtuális címeket a hálózati - eszközökeinken;</para> + eszközeinken;</para> </listitem> <listitem> <para>hogyan használjuk az <filename @@ -184,7 +184,7 @@ egy friss szoftvert telepítünk a rendszerünkre, akkor a program a <filename class="directory">/var/tmp</filename> könyvtárba - tömöríti ki a hozzátartozó + tömöríti ki a hozzá tartozó csomag tartalmát. Ezért a nagyobb szoftvercsomagok, mint például a <application>Firefox</application> vagy az @@ -196,21 +196,20 @@ </note> <para>A <filename class="directory">/usr</filename> - partíció tartalmaz a rendszer + partíció tartalmaz számos, a rendszer mûködéséhez elengedhetetlenül - számos fontos állományt, többek - közt a portok gyûjteményét - (ajánlott, lásd &man.ports.7;) és a - forráskódot (választható). A - portok és az alaprendszer forrásai - telepítés során - választhatóak, de telepítésük - esetén akkor ezen a partíción - legalább két gigabyte-nyi hely - ajánlott.</para> + fontos állományt, többek közt a portok + gyûjteményét (ajánlott, lásd + &man.ports.7;) és a forráskódot + (választható). A portok és az + alaprendszer forrásai telepítés + során választhatóak, de + telepítésük esetén akkor ezen a + partíción legalább két + gigabyte-nyi hely ajánlott.</para> <para>Vegyük figyelembe a tárbeli igényeket, - amikor megválasztjuk partíciók + amikor megválasztjuk a partíciók méretét. Igen kellemetlen lehet, amikor úgy futunk ki az egyik partíción a szabad helybõl, hogy a másikat alig @@ -223,7 +222,7 @@ class="directory">/var</filename> és <filename class="directory">/</filename> partíciók méretét túl kicsire választja. - Partícionáljuk okosan és + Particionáljunk okosan és nagylelkûen!</para> </note> </sect3> @@ -294,7 +293,7 @@ </sect3> <sect3> - <title>Miért partícionáljunk?</title> + <title>Miért particionáljunk?</title> <para>Egyes felhasználók úgy gondolják, hogy egyetlen nagyobb méretû @@ -436,7 +435,7 @@ <para>A telepített alkalmazások általában saját konfigurációs - állományokkal, amelyek pedig saját + állományokkal, azok pedig saját formátummal stb. rendelkeznek. Fontos, hogy ezeket az állományokat az alaprendszertõl elkülönítve tároljuk, ezáltal a @@ -505,7 +504,7 @@ választják a &os; Portgyûjteményében található külsõ szoftverek telepítését. A - telepített szoftvert gyakran ilyenkor úgy kell + telepített szoftvert ilyenkor gyakran úgy kell beállítani, hogy a rendszer indulásával együtt induljon. Az olyan szolgáltatások, mint például a @@ -590,7 +589,7 @@ <programlisting>utility_enable="YES"</programlisting> - <para>Ez a módszer megkönnyíti a paranccsorban + <para>Ez a módszer megkönnyíti a parancssorban átadott paraméterek módosítását, az <filename>/etc/rc.subr</filename> állományban @@ -613,7 +612,7 @@ Portgyûjteménybõl telepített szolgáltatások esetén magával vonja az adott segédprogram felvételét vagy a - hozzátartozó sor + hozzá tartozó sor engedélyezését az <filename>/etc/inetd.conf</filename> állományban. Az <application>inetd</application> @@ -632,7 +631,7 @@ állománya alapján futtatja. Ezzel a mezei felhasználók számára is lehetõvé válik, hogy elindítsanak - és karbantsanak alkalmazásokat.</para> + és karbantartsanak alkalmazásokat.</para> <para>A <command>cron</command> segédprogramnak van egy olyan speciális lehetõsége, hogy az idõ @@ -710,7 +709,7 @@ <para>Az átlagos felhasználókhoz hasonlóan a <username>root</username> felhasználónak is lehet crontabja, ami nem - ugyanazt, mint az <filename>/etc/crontab</filename> (a rendszer + ugyanaz, mint az <filename>/etc/crontab</filename> (a rendszer saját crontab állománya). De mivel a rendszernek külön crontabja van, ezért a <username>root</username> felhasználónak nem kell @@ -835,9 +834,9 @@ felvilágosítást.</para> <para>Az itt szereplõ parancsoknak tetszõleges - mennyiségû paraméter - átadható, azonban a több soron - keresztül átívelõ parancsok + mennyiségû paraméter adható + át, azonban a több soron keresztül + átívelõ parancsok tördelését a sor végén a <quote>\</quote> karakterrel kell jelezni.</para> </callout> @@ -861,7 +860,7 @@ kerülõ módon szerkeszteni vagy telepíteni a rendszer crontabját. Egyszerûen nyissuk meg a kedvenc - szövegszerkesztõnkkel és a + szövegszerkesztõnkkel, és a <command>cron</command> segédprogram majd észreveszi, hogy az állomány megváltozott, majd ennek megfelelõen neki is @@ -892,8 +891,8 @@ telepített <filename>crontab</filename> állományokat: egyszerûen adjuk át a <option>-l</option> kapcsolót a - <command>crontab</command> parancsnak és - nézzük meg mit ad vissza.</para> + <command>crontab</command> parancsnak, és + nézzük meg, mit ad vissza.</para> <para>A <command>crontab -e</command> használata olyan felhasználók számára @@ -932,10 +931,10 @@ <para>A rendszer indítására a &os; 2002-ben átvette a NetBSD <filename>rc.d</filename> rendszerét. Ezt a felhasználók könnyen - felismerhetik a <filename class="directory">/etc/rc.d</filename> + felismerhetik az <filename class="directory">/etc/rc.d</filename> könyvtárban található állományokról. A legtöbbjük olyan - alapvetõ szolgáltatások, amelyeket a + alapvetõ szolgáltatás, amelyet a <option>start</option>, <option>stop</option> és <option>restart</option> paraméterekkel lehet vezérelni. Például az &man.sshd.8; az @@ -948,8 +947,8 @@ szolgáltatás esetén is. Természetesen ezek a szolgáltatások általában maguktól indulnak el a rendszer indítása - során az &man.rc.conf.5; állományban megadott - szerint. Például ha a rendszerünk + során az &man.rc.conf.5; állományban + megadottak szerint. Például ha a rendszerünk indulásakor szeretnénk aktiválni a hálózati címfordítással foglalatoskodó démont, akkor csak adjuk hozzá @@ -961,11 +960,10 @@ <para>Amennyiben a <option>natd_enable="NO"</option> sor már szerepel benne, akkor egyszerûen írjuk át a <option>NO</option> értéket <option>YES</option>-re. - Ezután az rc szkriptek a a rendszer következõ + Ezután az rc szkriptek a rendszer következõ indításakor a lentieknek megfelelõen - automatikusan elindítják a - hozzátartozó szolgáltatásokat - is.</para> + automatikusan elindítják a hozzá + tartozó szolgáltatásokat is.</para> <para>Mivel az <filename>rc.d</filename> rendszert elsõsorban arra használják, hogy szolgáltatásokat @@ -973,10 +971,10 @@ operációs rendszerrel együtt, a szabványos <option>start</option>, <option>stop</option> és <option>restart</option> paraméterek csak abban - az esetben látják a feladatukat, ha a nekik + az esetben látják el a feladatukat, ha a nekik megfelelõ változókat beállítottuk az <filename>/etc/rc.conf</filename> állományban. - Tehát például a <command>sshd + Tehát például az <command>sshd restart</command> csak abban az esetben fog bármit is csinálni, ha az <filename>/etc/rc.conf</filename> állományban az <varname>sshd_enable</varname> @@ -997,13 +995,13 @@ <screen>&prompt.root; <userinput>/etc/rc.d/sshd onerestart</userinput></screen> - <para>Könnyen le tudjuk ellenõrizni, hogy az adott + <para>Könnyen ellenõrizni tudjuk, hogy az adott szolgáltatás az <filename>/etc/rc.conf</filename> részérõl engedélyezett-e, ha a neki megfelelõ <filename>rc.d</filename> szkriptnek megadjuk az <option>rcvar</option> paramétert. Ennek segítségével például a - rendszergazda így képes ellenõrizni, hogy a + rendszergazda így képes ellenõrizni, hogy az <command>sshd</command> szolgáltatást engedélyezi-e az <filename>/etc/rc.conf</filename>:</para> @@ -1020,7 +1018,7 @@ <para>A <option>status</option> paraméterrel kideríthetjük, hogy egy szolgáltatás aktív-e. Ezzel például így tudjuk - ellenõrizni a <command>sshd</command> + ellenõrizni az <command>sshd</command> szolgáltatás mûködését:</para> @@ -1032,7 +1030,7 @@ <screen>Az sshd a 433-as azonosítóval fut.</screen> <para>Bizonyos esetekben a <option>reload</option> paraméter - használatával lehetõségünk a + használatával lehetõségünk van a szolgáltatások újraindítására is. Ilyenkor a rendszer megpróbál egy olyan jelzést @@ -1040,7 +1038,7 @@ konfigurációs állományainak újraolvasását kéri. A legtöbbször lényegében ez a - <literal>SIGHUP</literal> jelzést + <literal>SIGHUP</literal> jelzés kiküldését rejti magában. Ez a lehetõség azonban nem mindegyik szolgáltatás esetén érhetõ @@ -1136,14 +1134,14 @@ szabályozni és a többi &unix; alapú operációs rendszerbõl ismert <quote>futtatási szintek</quote> használata - nélkül vezérlelni a rendszerben megjelenõ + nélkül vezérelni a rendszerben megjelenõ szolgáltatásokat.</para> <para>Az <filename>rc.d</filename> rendszerrõl bõvebben az &man.rc.8; és &man.rc.subr.8; man oldalakon olvashatunk. Ha szeretnénk saját <filename>rc.d</filename> szkripteket írni vagy javítani a már - meglevõeken, akkor ez <ulink + meglévõkön, akkor ez <ulink url="&url.articles.rc-scripting.en;">a cikk</ulink> (angolul) segítségünkre lehet.</para> @@ -1198,8 +1196,8 @@ <para>Miután meggyõzõdtünk róla, hogy a kártyánkat ismeri a rendszer, meg kell - keresnünk a hozzátartozó meghajtót. A - <filename>/usr/src/sys/conf/NOTES</filename> és a + keresnünk a hozzá tartozó meghajtót. + A <filename>/usr/src/sys/conf/NOTES</filename> és a <filename>/usr/src/sys/<replaceable>arch</replaceable>/conf/NOTES</filename> állományok tartalmazzák a hálózati kártyák meghajtóinak @@ -1209,8 +1207,8 @@ biztosággal eldönteni, hogy melyik a számunkra megfelelõ meghajtó, nézzük meg a saját man oldalát. Ezen - a man oldalon megtaláljuk az által ismert - összes eszközt és velük kapcsolatban + a man oldalon megtaláljuk az általa ismert + összes eszközt és a velük kapcsolatban elõforduló jellemzõ problémákat.</para> @@ -1307,7 +1305,7 @@ közösség számára nem adják ki a meghajtóik mûködésének alapjait, mivel az ilyen - adatokat szakmai titkoknak tekintik. Ebbõl + adatokat szakmai titoknak tekintik. Ebbõl következik, hogy a &os; és más operációs rendszerek fejlesztõi számára két választás @@ -1329,11 +1327,12 @@ támogatása. A &os; NDISulator (másnéven Project Evil, a Gonosz terve) nevû komponense fog egy &windows;-os meghajtót - és elhiteti vele, hogy a &windows;-szal - kommunikál. Mivel az &man.ndis.4; meghajtó - &windows; binárisokat használ fel, ezért - csak &arch.i386; és &arch.amd64; rendszerek - esetén érhetõ el.</para> + és elhiteti vele, hogy a &windows; + operációs rendszerrel kommunikál. Mivel + az &man.ndis.4; meghajtó &windows; binárisokat + használ fel, ezért csak &arch.i386; és + &arch.amd64; rendszerek esetén érhetõ + el.</para> <note> <para>Az &man.ndis.4; meghajtó leginkább a PCI, @@ -1387,7 +1386,7 @@ &man.ndisgen.8; parancsot a <username>root</username> felhasználóval:</para> - <screen>&prompt.root; <userinput>ndisgen <replaceable>/windowszos/meghajtó/W32DRIVER.INF</replaceable> <replaceable>/windowsos/meghajtó/W32DRIVER.SYS</replaceable></userinput></screen> + <screen>&prompt.root; <userinput>ndisgen <replaceable>/windowsos/meghajtó/W32DRIVER.INF</replaceable> <replaceable>/windowsos/meghajtó/W32DRIVER.SYS</replaceable></userinput></screen> <para>Az &man.ndisgen.8; egy interaktív segédprogram, amely mûködése @@ -1407,7 +1406,7 @@ általában minden olyan modul esetén megtörténik magától, amely függ az &man.ndis.4; használatától. - Kézileg az következõ parancsokkal tudjuk + Kézileg a következõ parancsokkal tudjuk ezeket betölteni:</para> <screen>&prompt.root; <userinput>kldload ndis</userinput> @@ -1497,10 +1496,9 @@ &man.ifconfig.8; parancsnak ehhez még meg kell adni az <option>-a</option> kapcsolót is. Az &man.ifconfig.8; érvényes paraméterezésével - kapcsolatban legyünk szívesek elolvasni a - hozzátartozó man oldalt. - Hozzátennénk, hogy IPv6 - (<literal>inet6</literal> stb.) típusú + kapcsolatban érdemes elolvasni a hozzá + tartozó man oldalt. Hozzátennénk, hogy + IPv6 (<literal>inet6</literal> stb.) típusú bejegyzések nem szerepelnek a példában.</para> </note> @@ -1585,7 +1583,7 @@ </listitem> <listitem> - <para>A hozzátartozó fizikai eszköz + <para>A hozzá tartozó fizikai eszköz kiválasztása automatikus (<literal>media: Ethernet autoselect (100baseTX <full-duplex>)</literal>). Láthatjuk, hogy a @@ -1658,8 +1656,8 @@ beállítottuk volna a hálózati kapcsolatokat, akkor tapasztalhatjuk, hogy egyes hálózati kártyák sorai itt - már szerepelnek. Ellenõrizzük le az - <filename>/etc/rc.conf</filename> tartalmát mielõtt + már szerepelnek. Ellenõrizzük az + <filename>/etc/rc.conf</filename> tartalmát, mielõtt bõvítenénk!</para> <para>Mindezek mellett az <filename>/etc/hosts</filename> @@ -1796,7 +1794,7 @@ válnak, érdemes utánanéznünk, hogy az eszköz nem ütközik-e valamelyik másikkal. Mindenképpen - gyõzödjünk meg a kábelek + gyõzõdjünk meg a kábelek épségérõl és csatlakoztatásáról. Még az is elképzelhetõ, hogy egyszerûen csak egy @@ -1819,7 +1817,7 @@ <para>A <errorname>No route to host</errorname> üzenet akkor jelenik meg, ha a rendszer képtelen - megállapítani, milyen úton jutassa el a + megállapítani, milyen úton juttassa el a csomagokat a megadott célhoz. Ez többnyire olyankor történik meg, amikor nem adtunk meg alapértelmezett kézbesítési @@ -1904,7 +1902,7 @@ maszkjának pontos meghatározása nagyon fontos, de szerencsére nem különösebben bonyolult. Minden felület esetén lennie kell egy - olyan címnek, ami helyesen reprezentálja a + olyan címnek, amely helyesen reprezentálja a hálózat hálózati maszkját. Minden egyéb olyan címnek, ami ugyanabba az alhálózatba esik, végig @@ -1924,8 +1922,8 @@ <hostid role="ipaddr">202.0.75.16</hostid>, amelynek hálózati maszkja <hostid role="netmask">255.255.255.240</hostid>. Azt szeretnénk - elérni, hogy a rendszerünk az <hostid - role="ipaddr">10.1.1.1</hostid> címtõl az <hostid + elérni, hogy a rendszerünk a <hostid + role="ipaddr">10.1.1.1</hostid> címtõl a <hostid role="ipaddr">10.1.1.5</hostid> címig, valamint a <hostid role="ipaddr">202.0.75.17</hostid> címtõl a <hostid role="ipaddr">202.0.75.20</hostid> címig jelenjen meg a @@ -1987,7 +1985,7 @@ <entry><filename class="directory">/etc/defaults</filename></entry> <entry>A rendszer konfigurációs állományainak alapértelmezett - változatait.</entry> + változatai.</entry> </row> <row> <entry><filename class="directory">/etc/mail</filename></entry> @@ -2251,7 +2249,7 @@ <para>A <filename>newsyslog.conf</filename> a &man.newsyslog.8; beállításait tároló - állomány. Ez egy olyan program, ami + állomány. Ez egy olyan program, amelyet általában a &man.cron.8; futtat le. A &man.newsyslog.8; dönti el, hogy mikor van szükség a naplók @@ -2446,7 +2444,7 @@ írásvédettek. Ilyenkor tegyük az érintett &man.sysctl.8; változó <quote>objektumazonosítóját</quote> (OID) - és a hozzátartozó értéket a + és a hozzá tartozó értéket a <filename>/boot/loader.conf</filename> állományunkba. Az alapértelmezéseket a <filename>/boot/defaults/loader.conf</filename> @@ -2634,7 +2632,7 @@ <indexterm><primary><varname>hw.ata.wc</varname></primary></indexterm> - <para>A &os; 4.3 egyszer már kacérkodott a + <para>A &os; 4.3 egyszer már kacérkodott az IDE-lemezek írási pufferének kikapcsolásával. Ez ugyan csökkentette az IDE-lemezek írási @@ -2700,8 +2698,8 @@ értéke viszonylag magas, innen származik a rendszer indítása során keletkezõ <literal>15</literal> másodperces - csúszást. Általában az is - megfelelõ, aa ezt visszavesszük az + csúszás. Általában az is + megfelelõ, ha ezt visszavesszük az <literal>5</literal> értékre (fõleg a modernebb meghajtók számára). A &os; újabb (5.0 vagy késõbbi) @@ -2921,7 +2919,7 @@ kockázata alacsony. Hátránya, hogy minden metaadat kétszer íródik ki (egyszer a naplózási területre, - aztán a megfelelõ helyre), ezért ez a + aztán a megfelelõ helyre), ezért a hétköznapi használat során <quote>visszaesés</quote> tapasztalható a teljesítményben. Másrészrõl @@ -2931,7 +2929,7 @@ levõ metaadattal kapcsolatos mûvelet könnyen visszafordítható vagy lezárható a rendszer következõ indításakor, - és ezzel így egy gyors + így ezzel egy gyors helyreállítást nyerünk.</para> <para>Kirk McKusick, a Berkeley FFS fejlesztõje ezt a @@ -2951,7 +2949,7 @@ könyvtárakon végzett, mûvelet a lemezre írás elõtt általában elõször a memóriában - játszódik le (a adatblokkok a + játszódik le (az adatblokkok a pozíciójuknak megfelelõen kerülnek rendezésre, ezért a rájuk vonatkozó metaadatok elõtt nem jutnak ki a @@ -2970,20 +2968,21 @@ erõforrások kiosztásával kapcsolatban csak egyetlen hiba léphet fel: amikor olyan erõforrások jelölõdnek - <quote>használtnak</quote> amely igazából - <quote>szabadok</quote>. Az &man.fsck.8; azonban képes - felismerni ezeket a helyzeteket és - felszabadítani a nem használt - erõforrásokat. A <command>mount -f</command> - parancs kiadásával minden további - következmény nélkül figyelmen - kívül hagyhatjuk az állományrendszer - félkész állapotát és - csatlakoztathatjuk az állományrendszereket. Az - használatban már nem levõ - erõforrások felszabadításához - az &man.fsck.8; parancsot késõbb kell futtatni. - Ez az alapötlet húzódik meg a + <quote>használtnak</quote>, amelyek + igazából <quote>szabadok</quote>. Az + &man.fsck.8; azonban képes felismerni ezeket a + helyzeteket és felszabadítani a nem + használt erõforrásokat. A <command>mount + -f</command> parancs kiadásával minden + további következmény nélkül + figyelmen kívül hagyhatjuk az + állományrendszer félkész + állapotát és csatlakoztathatjuk az + állományrendszereket. A használatban + már nem levõ erõforrások + felszabadításához az &man.fsck.8; + parancsot késõbb kell futtatni. Ez az + alapötlet húzódik meg a <emphasis>háttérben végzett lemezellenõrzés</emphasis> mögött. A rendszer indításakor az @@ -3010,18 +3009,18 @@ <para>A módszer elõnye, hogy így a metaadatokkal kapcsolatos mûveletek közel olyan gyorsak, mint az aszinkron módon végzett - frissítések (tehát gyorsabb mintha + frissítések (tehát gyorsabb, mintha <emphasis>naplóznánk</emphasis>, ami ugye minden metaadatot kétszer ír ki). A hátránya a bonyolultabb kód (ami miatt növekszik az olyan hibák lehetõsége, - amik érzékenyen befolyásolhatják a - felhasználói adatok elvesztését) - és a nagyobb memóriaigény. - Ezenkívül még van néhány - olyan egyéni jellemzõje, amit meg kell szokni. A - rendszer összeomlása után az - állományrendszer valamivel + amelyek érzékenyen + befolyásolhatják a felhasználói + adatok elvesztését) és a nagyobb + memóriaigény. Ezenkívül még + van néhány olyan egyéni jellemzõje, + amelyet meg kell szokni. A rendszer összeomlása + után az állományrendszer valamivel <quote>régebbi</quote> lesz. Amikor pedig megszokott szinkron megközelítés szerint az <command>fsck</command> lefutása után nulla @@ -3154,8 +3153,8 @@ memóriának megfelelõen legalább 32-re, legfeljebb 384-re állítja.</para> </footnote>. A <literal>maxusers</literal> paraméter - beállításakor legalább - érdemes 4-et megadni, különösen akkor, + beállításakor érdemes + legalább 4-et megadni, különösen akkor, ha használjuk az X Window Systemet vagy szoftvereket fordítunk le. Azért van erre szükség, mert a <literal>maxusers</literal> @@ -3165,17 +3164,18 @@ mérete, amelyet így számolunk ki: <literal>20 + 16 * maxusers</literal>. Tehát ha a <literal>maxusers</literal> értékét 1-re - állítjuk be, akkor az elõbb képlet + állítjuk be, akkor az elõbbi képlet értelmében csak 36 programunk futhat egymással párhuzamosan, beleértve mindazt - a kb. 18 programot, amik a rendszerrel együtt indulnak, - illetve még azt a további 15 programot, amit az - X Window System használatával indítunk - el. Még egy olyan egyszerû dolog is, mint - például egy man oldal megnézése - legalább kilenc programot elindít a - szûréshez, kitömörítéshez - és megnézéshez. Azonban ha a + a kb. 18 programot, amelyek a rendszerrel együtt + indulnak, illetve még azt a további 15 + programot, amelyeket az X Window System + használatával indítunk el. Még + egy olyan egyszerû dolog is, mint például + egy man oldal megnézése, legalább kilenc + programot indít el a szûréshez, + kitömörítéshez és + megnézéshez. Azonban ha a <literal>maxusers</literal> értékét 64-re állítjuk, akkor egyszerre akár már 1044 programot futtathatunk, ami szinte mindenre @@ -3183,7 +3183,7 @@ indításakor kapunk egy <errortype>proc table full</errortype> típusú üzenetet vagy nagy számú konkurens felhasználóval - futtatunk szervert (ilyen például a <hostid + futtatunk szervert (ilyen például az <hostid role="fqdn">ftp.FreeBSD.org</hostid>), akkor érdemes növelni ezt a számot és újrafordítani a rendszermagot.</para> @@ -3221,7 +3221,7 @@ értéket javasolt <literal>1024</literal>-re vagy még annál is nagyobbra állítani. Az egyes szolgáltatások démonai ugyan - szintén le szokták korlátozni a + szintén korlátozni szokták a fogadósoruk méretét (például a &man.sendmail.8; vagy az <application>Apache</application>), de gyakran találunk @@ -3250,10 +3250,10 @@ rendszermag memóriájából 2 megabyte-ot fordítunk a hálózati pufferelésre. Egyszerûen - kiszámítható mennyire is van - szükségünk: ha van egy webszerverünk, ami - egyszerre legfeljebb 1000 párhuzamos kapcsolatot fogad, - és minden kapcsolat lefoglal 16 KB-ot a + kiszámítható, mennyire is van + szükségünk: ha van egy webszerverünk, + amely egyszerre legfeljebb 1000 párhuzamos kapcsolatot + fogad, és minden kapcsolat lefoglal 16 KB-ot a fogadó-, valamint újabb 16 KB-ot a küldõpuffer számára, akkor megközelítõleg 32 MB-nyi @@ -3397,8 +3397,8 @@ korlátozni a hálózat felé küldött adatok sorának hosszát.</para> - <para>Ez a lehetõség még olyankor hasznosnak - bizonyulhat, amikor modemen, Gigabit Etherneten vagy + <para>Ez a lehetõség még olyankor bizonyulhat + hasznosnak, amikor modemen, Gigabit Etherneten vagy nagysebességû WAN (vagy bármilyen más nagy sávszélesség-késleltetés @@ -3412,8 +3412,8 @@ <varname>net.inet.tcp.infligt.debug</varname> változót sem beállítani <literal>0</literal>-ra (amivel így kikapcsoljuk a - nyomkövetést) és éles - használat esetén pedig elõnyös lehet a + nyomkövetést),éles használat + esetén pedig elõnyös lehet a <varname>net.inet.cp.inflight.min</varname> változót legalább <literal>6144</literal>-re állítani. Azonban @@ -3423,15 +3423,15 @@ kikapcsolják a sávszélességkorlátozást. Ez a korlátozási lehetõség - csökkenti a közbensõ út adatinak - és csomagváltásokhoz tartozó sorok - méretét, miközben csökkenti a helyi - számítógép felületén - felépülõ sorok méretét is. Ha - kevesebb csomagot rakunk be a sorba, akkor az - interaktív kapcsolatok, különösen a - lassabb modemek esetében, kisebb - <emphasis>körbejárási + csökkenti a közbensõ út adatainak + és csomagváltásokhoz tartozó + soroknak a méretét, miközben csökkenti + a helyi számítógép + felületén felépülõ sorok + méretét is. Ha kevesebb csomagot rakunk be a + sorba, akkor az interaktív kapcsolatok, + különösen a lassabb modemek esetében, + kisebb <emphasis>körbejárási idõvel</emphasis> (Round Trip Time) mûködnek. Továbbá megemlítenénk, hogy ez a lehetõség csak az adatok @@ -3484,9 +3484,9 @@ nincs szükség a finomhangolására. Néhány esetben, amikor a lemezmûveletek jelentik a rendszerben a szûk keresztmetszetet és - a kezdenek elfogyni a vnode-ok, szükség lehet - ennek a számnak a növelésére. Ehhez - az inaktív és szabad fizikai memória + kezdenek elfogyni a vnode-ok, szükség lehet ennek + a számnak a növelésére. Ehhez az + inaktív és szabad fizikai memória mennyiségét kell számításba vennünk.</para> @@ -3528,7 +3528,7 @@ <title>A lapozóterület bõvítése</title> - <para>Nem számít mennyire tervezük jól + <para>Nem számít, mennyire tervezünk jól elõre, mindig elõfordulhat, hogy a rendszerünk mégsem teljesíti a kitûzött elvárásokat. Amennyiben további @@ -3700,8 +3700,8 @@ konfigurációs illesztõ felület (Advanced Configuration and Power Interface, avagy <acronym>ACPI</acronym>) gyártók egy csoportja - által létrehozott szabvány, amely hardveres - erõforrások és az + által létrehozott szabvány, amely a + hardveres erõforrások és az energiagazdálkodás egységes felületét rögzíti (innen a neve). Döntõ szerepet játszik a @@ -3756,19 +3756,19 @@ le, és teljesen az operációs rendszer hatáskörén túl tevékenykedik. Ez azt jelenti, hogy a felhasználó csak úgy - tudjuk korrigálni az APM-es BIOS-ok + tudja korrigálni az APM-es BIOS-ok problémáit, ha frissíti az alaplapi ROM-ot. - Ez viszont egy nagyon kockázatos folyamat, aminek + Ez viszont egy nagyon kockázatos folyamat, amelynek hibája révén a rendszerünk - helyrehozhatatlan állapotba kerül. Harmadszor: az - APM alapvetõen egy gyártófüggõ + helyrehozhatatlan állapotba kerülhet. Harmadszor: + az APM alapvetõen egy gyártófüggõ megoldás, ami azt vonja maga után, hogy sok az átfedés (ugyanazt valósítják meg több módon), és ha az egyik gyártó BIOS-ában hibát találnak, akkor a másikéban az nem feltétlenül javítható. - Végül, de nem utolsó sorban, az APM + Végül, de nem utolsósorban, az APM alapú BIOS-okban nincs elég hely az igazán kifinomult energiagazdálkodási sémák vagy bármi más kialakítására, @@ -3803,7 +3803,7 @@ rendszermag újrafordítása >>> TRUNCATED FOR MAIL (1000 lines) <<<
Want to link to this message? Use this URL: <https://mail-archive.FreeBSD.org/cgi/mid.cgi?201008060920.o769Kpdg060475>